Van egy sziget, ami önmagát gyógyítja, és ahova szigorúan tilos a belépés

 A sziget 1964-ben emelkedett ki, körülbelül 200 méterre a vízfelszíntől, azonban az akkori legnagyobb területe (2,7 négyzetkilométer) az erózió tevékenysége miatt folyamatosan csökken. 2002-ben már csak 1,4 négyzetkilométer volt a felszíne.

Izland szigete a vulkán kitörésekről híres, illetve lélegzetelállító forró tavairól, termálfürdőiről és vadregényes tájairól. Ezek a vulkanikus tevékenységek nem állnak meg az országhatárnál, van, hogy a vízfelszín alatt tevékenykednek.

Így történt, hogy új föld született, Surtsey szigete.

A sziget két dolog miatt híres, egy, hogy tilos belépni rá civileknek, csakis szigorú engedély mellett, és kizárólag kutatók és tudósok léphetnek Surtsey szigetére. Kettő, hogy azért tiltott a szigetre való belépés, mivel azt vizsgálják, hogy egy vulkánkitörés után hogyan és mennyi idő alatt éled újjá a föld, a növény- és állatvilág.

A madarak egyből a sziget születésekor megtelepedtek, és több növény magjait is behurcolták a szigetre. A kisebb állatok, rovarok és pókok később, a tengeri áramlatokkal és a széllel jutottak el ide a közeli szigetekről, csakúgy, mint a növényi magok, amelyek nem a madártaxit használták.

Ha tudósok látogatnak a szigetre, azt is csak úgy tehetik meg, hogy semmilyen körülmények között nem avatkoznak be. Adott csapásvonalon közlekedhetnek, és az sem mindegy, hogy milyen élelmet visznek magukkal, mivel egy szendvicsből elejtett paradicsom majdnem paradicsomültetvényt hozott létre.

_{Forrás: Profimedia}

A sziget öngyógyító folyamatáról, a változásokról éves beszámolók készülnek.

Hogy megvédjék a szigetet a szennyeződésektől, egy fúrótornyot építettek, ezáltal bevitt szennyeződésektől mentesen figyelik meg a különböző mikrobák hogyan népesítik be a frissen megszilárdult bazaltot.