Földönkívüli eredetű lehet a nagyenyedi alumíniumdarab, más magyarázat nincs
Olvass tovább...
A falu emellett az erdélyi magyar népi építészet gyöngyszemének is számít.
Az alig 600 lakosú Torockó Erdélyben, Kolozsvártól délre található. Hajdan bányászatból éltek a lakói, ma inkább az idegenforgalomból. A településtől keletre lévő Székelykő kopár hegycsúcsán római castrum állt, majd annak a helyére építettek egy várat a középkorban.
Ma már ezt hiába keresnénk, hiszen a tatárjárás idején, 1241-ben teljesen elpusztult. A székelyek később ugyan nagyjából felújították, de már abból is csupán az alapfalak léteznek. A jellegzetes formájú Székelykő viszont enélkül is mitikus hellyé vált.
Olvass tovább...
Egyrészt azért, mert veszély esetén az oldalában lévő barlangokba tudott elbújni a lakosság, így a hegy nagyban elősegítette Torockó fennmaradását. Másrészt pedig a hármas csúcs egy olyan természeti látványosságot idéz elő, amit mindenkinek érdemes megnéznie, aki arra jár.
A helyiek úgy tartják, hogy Torockón kétszer kel fel a nap. Ez valóban így van, nem lódítás, hiszen már kora reggel megjelenik az égbolton az 1129 méteres Székelykőtől balra, majd elbújik mögé, és csak később emelkedik olyan magasra, hogy bevilágíthassa az egész falut.
Olvass tovább...
A „dupla” napfelkelte mellett persze Torockó egyéb látványosságokkal is büszkélkedhet, házai az erdélyi magyar népi építészet legértékesebb darabjai közé tartoznak. A 19. század végéig még kémény nélküli faházakban laktak itt az emberek, de ma már a falu más képet mutat.
1870-ben ugyanis óriási tűzvész pusztított, amely elsősorban a piactér környékét érintette. Legalább 40 épület égett le, az új házakat pedig immár kőből húzták fel. Mivel senki sem akart hivalkodni a maga házával, ugyanakkor a szomszédaitól sem akart elmaradni, így alakult ki Torockó jellegzetes, egységes építészeti arculata.