Lélegzetelállító fotó készült egy izlandi templomról
Olvass tovább...
A szaploncai kis faluban teljesen másként állnak a halálhoz a lakosok, mint a legtöbb helyen.
Máramaros megyében, Máramarosszigettől 21 km-re északnyugatra, a Tisza bal partján fekszik egy Szaplonca (Săpânța) nevű falu, amely az úgynevezett Vidám temetőjéről nevezetes. A sírkertben sokszáz színes fakereszt áll, alatta humoros epitáfiummal az eltemetett emberekről, a megbékélt elhunytak fiktív monológjaival.
Ezek az egyedülálló sírkövek kifejezik mindazt, ahogy a szaploncai emberek a halálhoz viszonyulnak: errefelé ugyanis a halál és az öröm kéz a kézben jár, a temetéseket vidám színek, költészet és tánc kísérik.
Forrás: vice.com
A fából faragott és a népköltészet vicces írásaival ellátott kereszteket 1935-től 1977-es haláláig Stan Ioan Pătraș fafaragó, majd később tanítványa, Dumitru Pop-Tincu készítette tölgyfából és festette ki élénk színű olajfestékkel. Ma már nemcsak a mester és tanítványa készítenek ilyen különleges síremlékeket, hanem más kézművesek is. Errefelé a cigarettacsempészeten kívül a kézműves keresztek festésével tudnak csak tisztességes pénzt keresni a helyiek.
Olvass tovább...
A fejfákon lévő 5–10 soros írás az elhunytak fiktív üzenetét örökíti meg a túlvilágról román nyelven, bár a temetőben találhatóak olyan fejfák is, amelyeken magyar vezetéknevet fedezhetünk fel.
Dumitru Pop-Tincu műhelyében. Forrás: vice.com
„Itt nyugszom idelenn
Pop Ion Pipis a nevem
Megfizettem mindenért
Ahol a halál elért
Valahol Mires hegyén
Rámjött a vagonkerék.
Játékban elmerültem
Vonat alá kerültem.
Anyám sirat vár haza
Nem múlik a bánata.”
Az utóbbi évtizedekben rengeteg turista fordult meg a temetőben, az idegenek általában nevetgélve járkálnak a fejfák között és a humoros versikéket olvassák. A falusiak halálhoz fűződő viszonya errefelé sokban hasonlít a mexikói Halottak napjához, amikor is a családtagok a temetőben éjszakáznak, halottjuk kedvenc ételeit eszik és dalait énekelik.
Olvass tovább...