Az alaszkai nap, amikor két eretnek dolgot is elkövettem – galéria
Olvass tovább...
A koronavírus-járvány bizonytalan időre elnapolta utazásaimat, így most az elmúlt évtized legjobb pillanatait fogom feleleveníteni időről-időre. Jurák Zsolt vagyok és most egy kicsit más szemszögből folytatom a „Zsolt utazása” című rovatomat.
Előző írásomban arról számoltam be, hogy Alaszkáig kellett elmennem, hogy Jetinek öltözzek be, de felejthetetlen élményben volt részem a kuytaszánhúzás kapcsán.
Olvass tovább...
Azt bizonyára tudjátok, hogy Alaszka „felfedezője” az orosz megbízással utazó dán származású Vitus Bering volt. Már az 1728-as expedíciója során behajózott a róla elnevezett szorosba, ám a nagy köd miatt nem látta az amerikai szárazföldet. Végül 1741 júliusában pillantotta meg a déli partokat, egy napra ki is kötött Kodiak-szigetén, majd az Aleut-szigetek mentén elindult visszafelé.
A kis történelmi bevezető után kanyarodok rá szárazföldi programom utolsó állomására, az alaszkai Aleyskára. Megdöbbenésemre ebben a kisvárosban olyan gyémánt kategóriás luxusszállodát találtam, amiből egészen biztos, hogy kevés lehet Alaszkában. Nem meglepő, hogy a hotelt Aleyskának hívják. Egyszerűen nem hagyhattam ki azt a tapasztalatot, amit ez a szállás nyújthat.
A reggeli után pedig a felvonóval „megmásztam” azt a hegyet, ahonnan egyrészt fantasztikus a panoráma, másrészt jót lehet sétálni a friss levegőn.
Majd következett egy fantasztikus helyi étterem, ahol megkóstoltam a ház specialitását: a sajtos lazacot, ami valóban isteni finom volt.
A pincérek az utolsó fogásnál nem hagyhatták ki azt az amerikai szokást, mely szerint az asztalnál bemutatják a vendégeknek a desszertet, hogy megkönnyítsék a választást. Ezáltal elérik azt, hogy az étvágygerjesztő finomságok közül biztosan megkívánjunk valamit...
[[galeria]]