Mi mindenért lehet visszaküldeni a férfiakat a zöldségeshez...

[[adv]]

Az Etele Úti Zöldségesről immár mindenki tudja, hogy nem az Etele úton van, de közel tíz év alatt lett olyan ismert a 11. kerületben, hogy ez már senkit sem zavar. Az évtized hajnalán a megboldogult Etele söröző és étterem helyén tűnt fel, a majdani Boldog Meszlényi Zoltán-templom területén, amely

akkoriban leginkább az álom kategóriája volt Tóni atya lelkében. 

Az évtized derekára viszont az atya vasakaratával az építészszakma szerint is álomszép templom épült fel, az Etele Úti Zöldséges pedig átköltözött a Petzvál József utca túloldarára. Orosháza, Békés megye és a vidék termékeiért (hozzá mátrai vagy olasz szőlőért) már könnyen átszoktunk ide, de az évtized hajrájában jött az újabb építkezés és költözés. Az 1-es villamos miatt a zöldséges sátor egy sarokkal arrébb talált otthont a Petzvál József utcában, ma is ez a törzshely, miközben szombatonként a Bikás parkban is kaphatók a zöldségei és gyümölcsei, az őstermelői piacon (nekünk csak „MDF-piac”, hogy még egy megboldogultat felevenítsünk). 

Őszintén szólva kánikulában a szombat reggeli tömeg elől, ha megvolt a méz, inkább ide, a Petzvál József utcai sátorba menekülünk

nyerset vásárolni: csendesebb, hűvösebb, sőt kiérdemelte többször a jó hely fogalmát. Egy zöldséges sátornak kell azért tennie valamit, hogy ebbe a kategóriába kerüljön, és tett is: például Györgyi Zsolt tulajdonos édesapjával, Istvánnal (birkózó múlt, karfiolfül) tökéletesen

át lehet beszélni a hétvége várható sporteseményeit, majd a következő hét elején visszatérni rájuk. 

A családunkban egyébként éppen a karfiol itt az egyik legnépszerűbb áru (mármint a ládákban lévő), a nyugodt vásárláshoz pedig sokat segít az is, hogy a törzsvásárlók gyermekei nem hivatalosan a gyereksarok játékait is használhatják (Felbecsülhetetlen ajándék, hogy a vásárlás öt-tíz perce alatt a csattogólepke és társai lekötik a kétéveseket. A gyereksarok persze valójában Zsolt gyermekeinek asztal alá félig elrejtett kincseit jelenti.) 

Innentől viszont már atadjuk a szót Zsoltéknak, egész pontosan a párjának, Editnek, aki az évizedes történetről, a siker titkáról, áráról és a mögötte lévő munkáról is beszélt honlapunknak.      

„Mielőtt Budapestre kerültünk, fix helyeink Békéscsabán, Szarvason, Orosházán és Mezőkovácsházán voltak.Tizenhárom évig árultunk minden nyáron dinnyét Balatonbogláron,

közben kijártunk kispiacra Bogláron és Fonyódon. Eddig akárhol árultunk az országban mindenhol meg voltak vele elégedve a vásárlóink is!  Ludányi Attila önkormányzati képviselőnek köszönhetően kerültünk ide, a 11. kerületbe. Megkeresett minket, hogy áruljunk az Albertfalvi piacon. Később ajánlotta a lehetőséget, hogy a templomkertben egy kinyissunk, persze Tóni Atya engedélyével. Először csak dinnyevásárt tartottunk, akkora sikere volt, hogy egyre nagyobb árukészlettel kellett jönni. Utána beáltunk heti két alkalomra, keddi és pénteki napokra, majd jött hozzá az MDF-piac. Akkora igény lett az árura, hogy tavasztól-télig sátrat állítottunk, majd ahogy elkezdődött a templom épitése, idekerültünk az Etele és Petzvál sarkára. Télen nem voltunk nyitva."

Aztán ez is megoldódott némi befektetéssel, viszont lehet, hogy újabb költözést hoz a közeljövő. De csak a közelbe: 

„Később csináltattunk egy nagyobb sátrat, ami fűthető volt, így megoldódott a téli nyitvatartás.

A villamosépítés miatt viszont egy sarokkal beljebb kellett költöznünk, a Petzvál és Mérnök utca sarkára, egyelőre itt maradunk, de folyamatos tárgyalunk. Hamarosan kiderül, hogy hol állíthatjuk fel újra a nagy sátrat, ami biztosítja megint a téli nyitvatartást. Szeretnénk itt maradni a környéken, itt van a kialakult vevőkörünk, fel is költöztünk Budapestre, sok lett itt az ismerős, barát.

A gyerekeknek óvodát, bölcsödét itt találunk."

Itt kell kitérnünk hazánk egyik legkülönlegesebb névpárosítására, hiszen a kisfiút Szelimnek, a húgát Rebeccának hívják – nekik köszönhetjük a „gyereksarkot”. Ők a sátor igazi kincsei, ha éppen ott vannak. Ha nincsenek, akkor a paradicsom, a leveszöldségek, az alma, körte vagy éppen a kukorica, így a szezonja közepén. Persze ez szubjektív, mindenkinek más jön be.  

Aztán néha jöhet vissza, ha otthon nem veszi át az árut a főnök, és nem véletlenül. 

„A férfi vásárlóink szoktak néha mellényúlni, például kelkáposzta helyett fejeskáposztát vásárolni, vagy zeller helyett karalábot

– meséli Edit, majd áttérünk arra, miért jó, ami jó. – Az áru nagyrésze ugye Békés megyéből és Csongrád megyéből érkezik, olyan termelőktől vásárolunk, akikkel már több éve kapcsolatban vagyunk, és tudjuk, hogy finom és minőségi termékkel látnak el minket évről évre. Leginkább a paradicsomra vagyunk büszkék, mert az Orosházáról van, ahonnan ugye mi is jöttünk. A másik a dinnye, amit Medgyesegyházáról hozzunk, jó tapasztalataink vannak róla, a visszajelzések alapján a vevők is szeretik. Igazából minden zöldségnek és gyümölcsnek egyformán sok törődés kell. Hogy pontosan mennyi, az leginkább az időjárástól függ.

A paradicsom is pont azért olyan finom, mert olyan körülményeket teremtenek neki, amire szüksége van, ezzel foglalkoznak ott ötven éve.

A nagy melegekben itt naponta többször locsoljuk a zöldségféléket, hogy frissebbek maradjanak, egyébként minden nap frissitjük az árukészletet, hozunk friss gyümölcsöket, mert ezek romlékonyabbak és nem nagyon lehet egy napnál tovább tárolni őket. Télen pedig a lehetőségeinkhez mérten fűtünk most is, hogy ne fagyjon meg az áru."

Felvetődött bennünk, mindig sátor lesz-e a sátor, és úgy tűnik, igen. 

„Kényelmi szempontból jobb lenne egy üzlethelyiség, de ez a sátor-feeling a tapasztalataink alapján jobban bejön a vevőknek,

olyan kis piacos hangulatot idéz. Az éjjeli őrzését egy éjjeli őrrel oldjuk meg, aki figyeli a sátrat. A célunk az, hogy tovább tudjuk folytatni a zöldség-gyümölcs árusitást, úgy, hogy a vevőinket is teljes mertékben ki tudjuk szolgálni friss termékekkel. Igyekszünk is az igényeknek megfelelni mind áru, mind kiszolgálás terén. Júliusban mi is csatlakoztunk a #műanyagmentesjúliushoz. Készítéttünk pamutvászon zsákokat és táskákat, sokan meg is vásárolták őket, ennek köszönhetően kevesebb nylon fogyott. Körülbelül két éve pedig létrehoztunk egy Facebook-oldalt, ahol mindenki, aki szeretne, tájékozódhat az árukészletről. Megosztunk friss információkat, recepteket, érdekességeket és havi egyszer nyereményjátékkal is kedveskedünk. Terjeszkedni viszont nem igazán szeretnénk, azért sem, mert

nagyon sok a munka így is, a határainkat feszegetjük.”