A férjemet bepalizta a gyógyszertáros, mikor visszamentem reklamálni a patikába, majdnem elgurult a gyógyszerem

Fiatal édesanya vagyok, két kisgyerekkel. A kisebbik még nincs egy éves, bár már eszik mindenfélét, a szoptatás is fontos részét teszi ki az étkezésnek, és az alvásnál is fontos neki. Szóval ha venni kell valamilyen gyógyszert a patikában, mindig mondom a férjemnek, hogy direkt szóljon a patikusnak, hogy szoptatós anyukának kell a gyógyszer, hogy biztosan olyat adjon, amit szedhetek.

Most karácsony előtt persze, hogy rám jött a köhögés és a torokfájás, ezért szóltam a férjemnek, hogy munkából hazafelé hozzon majd a gyógyszertárból valamit. Mikor hazajött, kezembe nyomta ezt a szirupot, amire ugyan rá volt írva, hogy homeopátiás, de a homeopátiás készítmények nekem olyan humbug-csodaszerek.

Ezt is csak elkezdték használni, és azt mondták, hogy ez jó, de amúgy nincs rá semmiféle tudományos bizonyíték, hogy valóban használhatják a terhes kismamák vagy a szoptatós édesanyák. Persze, erre a köhögés elleni szirupra is nagy betűkkel van ráírva, hogy homeopátiás, de a betegtájékoztatóban az is olvasható, hogy idézem:

„Ez a készítmény 1,06 %V/V etanolt (alkoholt) tartalmaz. Terhes vagy szoptató nők, gyermekek és magas rizikófaktorú betegek (pl.: májelégtelenség vagy epilepszia) esetén a készítmény szedése megfontolandó. Alkoholprobléma esetén a készítmény ártalmas lehet”.

Mondom a férjemnek: "tudod, hogy ebben alkohol van?" - erre ő: "én megkérdeztem a gyógyszertárban a nőt, azt mondta, ezt szedheted". Nézek rá, mondom "ha alkohol van benne, mégis hogy szedhetném, amikor szoptatok". A férjem csak tárta szét a karját, mondván "a patikus csak jobban tudja". Na, mondom akkor majd én visszamegyek reklamálni a gyógyszertárba.

Kb. 10 perccel zárás előtt értem oda, a patikus nő a pultban már megvetően nézett rám abban a pillanatban, hogy kinyitottam az ajtót. Persze ő már távozna, de ha egyszer 17:30-ig van kiírva a nyitvatartás, akkor nehogy már rosszul érezzem magam, amiért bátorkodom 17:20 körül belépni az ajtón.

Szóval megyek a pulthoz, és mondom a gyógyszerésznek, hogy a férjem vette ott ezt a köhögés elleni szirupot, és elvileg ő megkérdezte, hogy szoptatás alatt is szedhető-e, és azt mondták neki, hogy igen. A patikus mogorván és röviden válaszolt:

„Igen, és?”

Mondtam neki, hogy ebben a szirupban alkohol van, és a betegtájékoztatóban az is ki van emelve, hogy szoptatás alatt például a használata megfontolandó, tehát nem feltétlenül ajánlott a szedése. Megkérdeztem a patikust, hogy akkor miért ezt adta a férjemnek.

„Nem lesz semmi bajod, max. a gyerek is átalussza az éjszakát”

- válaszolta gúnyosan a patikus.

Na ez volt az a pont, amikor elgurult a gyógyszerem, és kiabálni kezdtem a gyógyszertár közepén. Először is kikértem magamnak, hogy csakúgy letegezzen és úgy beszéljen velem, mint egy korán szült tinédzserrel, mikor én is normális hangnemben beszéltem vele és érdeklődtem nála, másrészt meg hogy jön ő ahhoz, hogy a kisgyerekemet így módon a szájára veszi (mondván vigyek be neki alkoholt az anyatejjel). Ezek után felszólítottam, hogy azonnal cserélje ki azt a szirupot egy olyanra, amit tényleg szedhetek szoptatás alatt.

„Blokk van?”

- kérdezte mogorván a patikus nő.

Mondtam, hogy nincs, mert a férjem szokás szerint az első kukába kidobta. A gyógyszertáros megvonta a vállát, hogy hát akkor nem tud vele mit csinálni. Majd mindezt megkoronázta azzal, hogy felajánlott egy nyugatót, de hogyan...

„Vigyél egy nyugatót, ez nem olcsó, de szedheted szoptatás alatt is”

- mutatta a készítményt, aminek a dobozán óriási betűkkel fel volt tüntetve, hogy TERHES ÉS SZOPTATÓS ANYÁK NE HASZNÁLJÁK.

Dühösen távoztam a patikából, és biztos, hogy többet nem teszem be oda a lábamat. Addig nem, amíg ez a nőszemély ott mérgezi a levegőt.