A Z-generáció nem kér a 8 órás mókuskerékből - álommelóvá avanzsálódik az influenszerkedés?

„Dolgozni csak pontosan, szépen, ahogy a csillag megy az égen”

– írta József Attila. Na, de közben eltelt már pár évtized és a munka szó jelentése is jócskán megváltozott.

A legtöbb álláshirdetésben a klasszikus 9-17-ig tartó irodai munkákra keresnek embert, mely a kiszámíthatóság szempontjából előnyös, ugyanakkor egy végtelen mókuskerékbe taszíthat. A mi szüleink, nagyszüleink még egész máshogy lettek nevelve a munka szempontjából, de még a 30-as, 40-es generáció, azaz a mai fiatal felnőttek is teljesen máshogy tekintenek a munkára, mint egy Z-generációs fiatal.

A Z-generáció szinte még tinédzser, és ők már az Instagramon és a különböző közösségi oldalakon szocializálódtak, míg a mi generációnk Legózott, Iwiwezett és a Super Marióval játszott. A Z-seknek viszont a (sokak által nem értett, és még mindig megosztó) influenszerség a természetes. Ők úgy telkintenek ezekre a véleményvezérekre, mint mi annak idején a példaképeinkre, akik legtöbbször énekesek, modellek és színészek voltak. Mi sem jelzi jobban az influenszerek hazai létjogosultságát is, minthogy éppen ők virítanak a mostani Forbes címlapján is, és már a fülszövegről kiderül, hogy akár egy-egy képért annyi pénzt elkérhetnek, mint másnak egy havi keresete, vagy még többet. És itt jön be a kérdés, hogy de hát ők tulajdonképpen mit is csinálnak ezért? Képeket készítenek, posztokat terveznek előre, videózzák magukat, márkás ruhákat hordanak, különféle termékekről mondják el a véleményüket (reklámból), és gyakorlatilag élő hirdetőoszlopként funkcionálnak. A tinik, akiknek véleményük még jobban formálható, személyiségük még nem kifejlett, és éppen a lázadó korszakukat élik, pedig úgy harapnak erre, mint hal a csalira. Minél extrémebb az influenszer, annál jobb nekik. De a többség szemében az nem munka, amit ezek az emberek csinálnak. Egyébként felvetődik a kérdés:

egy internet nélküli világban ők mit csinálnának? 

A klaaszikus munka még mindig igényel fizikai jelenlétet; vagy szellemi, vagy fizikai feladatokat kell ellátni, és alkalmazotti vagy vállalkozói szinten lehet végezni, fizetésért. Ám egy mai fiatal, amikor kikerül az egyetemről, tele vágyakkal, hogy ő most megváltja a világot, hamar szembesül a valósággal. A munka világa egyáltalán nem fényes. Legyünk őszinték, itthon pláne nem. Lehetsz kis cégnél, nagy cégnél, de a legtöbbjük maximálisan igyekszik kisajtolni belőled minden erőt, túlterhel a feladatokkal, nem lelkiznek veled, és a túlórák is gyakran előfordulnak. Általában havi 40 órát dolgozunk, örülünk a szabad hétvégének, de ha kereskedelemben, vagy vendéglátásban tudtál elhelyezkedni, a hétvégédnek is búcsút mondhatsz. A mai fiatalok nem akarnak sokat dolgozni, de sok pénzt akarnak keresni.

Önmegvalósítani szeretnének és olyan munkahelyet keresnek, ahol ez lehetséges lehet, de a kezdés általában nem indul könnyen. Ők is úgy akarnak élni, mint az influenszerek és külföldi hírességek, de nagyon kevesen látják, hogy az ő életük sem csak pompa, kőkemény tudatosság és munka van mögöttük is. Azok a cégek, amelyek azt látják, hogy az alkalmazott nem akar dolgozni, hamar az elküldése mellett döntenek. De a rezsit és a mindennapi megéletést mindenkinek fiztenie kell. Ez pedig csak munkával megy. De, hogy kinek mit jelent a munka fogalma, az már más kérdés. Leegyszerűsítve egy rendszeres cselekedet, mellyel pénzt kereshetsz. Az igazság az, hogy sokan megalkuszunk és lemondunk az álmainkról, beleállunk abba a bizonyos mókuskerékbe, és szép lassan az veszik észre, hogy megöregszenek.

Ez ellen a legjobb, amit tehetünk, ha képezzük magunkat, rájövünk mi érdekel minket, miben vagyunk jók, és ha a munkákban az érdeklődési körünk kis szelete visszaköszön, már sokat tettünk metális és lelki egészségünkért. Az biztos, hogy nyelvet tanulni sosem árt, olvasással csak nő a tudásunk, és próbáljunk meg némi kreativitást csöpögtetni a munkánkba, csináljunk bármit is, és legyünk bárhány évesek.