Tényleg szennyben és ürülékben érezték jól magukat a középkori emberek?

A középkor kezdetét a történelemtudomány a Nyugatrómai Birodalom széthullásának évére, vagyis 476-ra teszi, a végét pedig leggyakrabban Amerika felfedezéséhez (1492), vagy a reformáció 1517-es megjelenéséhez kapcsolja.

Nehéz tehát pontos intervallumot megadni, de nagyjából egy évezredről van szó, amelyhez a mai emberek gyakran negatív képzeteket társítanak. Feltehetőleg azért, mert sokszor még a történészek is „sötét” középkorról beszélnek ezzel az időszakkal kapcsolatban, pedig a kép akkor sem csupán fekete-fehérként volt leírható.

Ez a kor a borzasztó betegségekről és megállíthatatlan járványokról is ismert, egyebek közt a pestisről, amely 1894-ig gyógyíthatatlannak számított. A patkánybolha fertőzött egyedei terjesztették a higiéniára nem sokat adó emberek között, és a kór egy időben szó szerint kiirtotta fél Európát.

De vajon a középkorban tényleg olyan igénytelenek és koszosak voltak az emberek, hogy a városok utcái úsztak a mocsokban, a lakók pedig az éjjeliedények tartalmát az ablakokon öntötték ki? Ennek járt utána a Tényleg.com.

„A középkori emberek a maguk eszközeivel odafigyeltek a közterek és a házak tisztaságára”

– írja az oldal, és ezt az állítást bővebben is kifejti. Bár az egyes települések közt óriási volt az eltérés, a végtelenül mocskos középkori utcákról szóló híradások többnyire a későbbi korok túlzásai voltak. A bilik utcára borogatása ugyanakkor nem szemenszedett hazugság, hiszen Angliában például létezett olyan rendelkezés, amely tiltotta ezt a gyakorlatot.

A többség azonban igyekezett minél távolabb kerülni a trágyától, szennyvíztől, sőt a középkori városokban külön alkalmazottakat is tartottak a közterületek tisztán tartására. Budán is létezett egy „Nagy Gané-domb”, amelynek célját alighanem felesleges különösebben megmagyarázni.