Segítségre volt szüksége a nászéjszakáján az angol királynak, legalább négyen sürgölődtek körülötte

A királyi családok a történelem során mindig kiváltságos helyzetet élveztek a köznapi halandókkal szemben. Más törvények és szokások vonatkoztak rájuk, ami érthető, hiszen meg kellett őrizniük az öröklődési vonal tisztaságát – és a belterjességgel ennek éppen az ellenkezőjét érték el.

A 15. században uralkodó VI. Henrik angol királyt például egyszerűen gyengeelméjűnek tartották, akit kétszer is megfosztottak a trónjától. Halála után viszont a nép szentként kezdte el tisztelni, mivel pestises emberek csodás gyógyulását és gyermekek feltámasztását tulajdonították neki.

Henriket az egyszerű, puritán életmódja, és szűzies tisztasága miatt már életében dicsérték. Aprócska szépségpötty, hogy mindezek feltehetőleg a már fentebb említett mentális problémájával álltak kapcsolatban.

A szexuális élete egyszerűen pocsék volt, de erről alighanem a francia Anjou Margit tudna a legtöbbet mesélni, aki 1445-ben, mindössze 15 évesen ment hozzá a lökött uralkodóhoz. Állítólag több udvari embert kellett melléjük állítani a nászéjszakájukon, hogy tudják, mi a dolguk – csoda, hogy az első és egyetlen gyermekükre 8 évet kellett várniuk?

Írásos bizonyítékok is rendelkezésre állnak az ügyetlenségükről, feljegyzések szerint alkalmanként két-két segítő sürgölődött mellettük, hogy a megfelelő pozícióba hozzák őket, sőt a kamarás egy idő után már a hálószobájukban aludt.

„Kettéállt a fülem, és fennakadt a szemem azt olvasva, hogy a királyi hálószobában rendszeresen mások is tartózkodtak még a házasságkötés után pár évvel is… ez nagyon szokatlan”

– emelte ki Lauren Johnson történész is. Mindez a vacakolás persze nem jött jól Henrik számára, hiszen ezzel a férfiasságát és az uralkodásra való képességét egyszerre kérdőjelezték meg. Az ellenségei gúnyolták is, hogy képtelen utódot nemzeni, amikor pedig megszületett a kis Edward, akkor azt pletykálták róla, hogy balkézről származhat – és tényleg lehet, hogy az udvarban megelégelték a dolgot, és „besegített” valaki.

Ugyanakkor az is elképzelhető, hogy a gyermekáldás a királyné miatt késett. Egyrészt rettentően fiatal volt, másrészt pedig alighanem étkezési zavarokkal küzdött, bár ezt akkoriban úgy állították be, hogy heti 4-5 alkalommal jó keresztény módjára böjtölt.