Ijesztő felfedezés: a Titanicot elsüllyesztő gyilkos jéghegy három évig várakozott a hajóra, majd megsemmisült

Kereken 110 évvel ezelőtt a Titanic luxusgőzös jéghegynek ütközött az Atlanti-óceánon, és – ahhoz képest, hogy elsüllyeszthetetlennek tartották – meglepően gyorsan a víz fenekére merült.

Az 1912-ben bekövetkezett, 1500 ember halálát okozó tragédiát szinte minden oldalról, aspektusból megvizsgálták már, egyetlen dologról azonban kevesebb szó esik: magáról a „gyilkos fegyverről”, vagyis a katasztrófát okozó jéghegyről.

Mi is benne az érdekes? Elsőként az, hogy Grönlandról származott, ahol a talajt helyenként 3 kilométeres vastagságban fedi a jégtakaró. Többfelé gleccserek csúsznak a vízbe, évente csupán 6 kilométert megtéve, így szakadt le ez a nagyobb jégdarab is a sziget nyugati részén.

A Titanic vesztét okozó példány már 3 éve hánykolódott az óceánban, és alighanem csupán hetei lehettek hátra, hogy elsüllyedjen, felolvadjon a vízben. A megszületésekor 3 kilométer széles és 30 méter magas volt, de 1912-re már sokkal kisebbre zsugorodott.

Azonban így is elegendőnek bizonyult ahhoz, hogy a cherbourgi (franciaországi), majd queenstowni (írországi) megállással New York felé kanyarodó gőzhajót megtorpedózza. Annak idején úgy hitték, hogy a sziklakeménységűre fagyott, tömörödött jéghegyek csak a fahajókra veszélyesek, az acélszerkezetűeknek nem árthatnak.

Bizonyítékot találtak arra, hogy a Titanic tragédiáját „odafentről” okozhatták, a jéghegy csak az eszköz volt

Olvass tovább...

Mindez azonban csak feltételezés volt, nem állt mögötte gyakorlati tapasztalat. Azt a Titanic tragédiája szolgáltatta, de utána a vízügyi szakemberek nem is hibáztak többet, a felállított jéghegyfigyelő rendszer segítségével elérték, hogy a luxusgőzös elsüllyedése óta nem okoztak súlyos baleset a jéghegyek.

A Titanic áldozatait mindez persze nem hozta vissza. Az elsüllyeszthetetlennek vélt hajó 50 km/h sebességgel csapódott az óceán fenekébe, mégpedig 4 kilométeres mélységben, ezért egészen 1985-ig még a roncsok pontos helyét sem ismertük.

Ha az irányítók jól határozták volna meg a hajótörés helyét (de ebben mintegy 24 kilométert tévedtek), és ha a Titanic nem hajszolta volna a híres kék szalag megszerzését (ez járt a leggyorsabb transzatlanti járatnak), akkor a történet aligha ért volna ilyen balszerencsés véget.