Az orosz invázió nem áll meg, Dél-Ukrajna lassan kipipálva, felkészül: Moldova

Vérszemet kaptak az oroszok, pedig az Ukrajna elleni inváziójuk már két hónapja tart, és egyáltalán nem villámháború lett belőle, ahogyan eleinte tervezték. Most viszont emelni látszanak a tétet, és Dél-, illetve Kelet-Ukrajna bekebelezése után Moldova egy részét is meg akarják kaparintani.

Az orosz hadsereg nyilvánvalóan lemondott arról, hogy leigázza egész Ukrajnát, hiszen abban az esetben 44 millió partizánt kapnának a nyakukba, megszállóként nem lenne egy perc nyugtuk sem az ellenállóktól.

A Donyec-medence, valamint a Fekete-tenger partvidékének megkaparintása viszont valós cél lehet. Május 9-ig (ez egy Putyin által kitűzött határidő a győzelemre) alighanem elfoglalják Luhanszk megyét, és nem fognak megállni, amíg a kiszemelt terület az övék nem lesz. Arcvesztés nélkül másképp nem tudják befejezni ezt a háborút.

És ha már lendületben vannak, sok elemző szerint meg sem állnak az ukrán határon, hanem nekitámadnak az Ukrajna és Románia közé szorult Moldovának is. Azon az alapon, hogy a Dnyeszter folyótól keletre lévő Transznisztria már így is lényegében autonóm régió, önjelölt szeparatista állam, ahol jelenleg is állomásoznak orosz csapatok.

Putyin Ukrajna déli részének megszerzésével éppen Transznisztria felé akar egy folyosót nyitni. Azon a területen nagyjából félmillió ember él, és jelenleg valóban nem áll a moldáv hatóságok kontrollja alatt. Körülbelül 1500 orosz katona tartózkodik ott „békefenntartóként” – és ma már tudjuk, hogy mit jelent ez a szó a szótárukban.

De miért is van szükségük erre a keskeny sávra, vállalva a konfliktust Moldovával, illetve – újra csak – az egész nyugati világgal? Nos, Putyin az ott lévő orosz ajkú lakosságra hivatkozva megpróbálja az érdekkörében tartani Moldovát, amely márciusban felvételi kérelemmel fordult az Európai Unióhoz. Transznisztria nem akar a közösséghez csatlakozni, és az orosz elnök azt szeretné, ha az egész ország semleges státuszú maradna.

Egyébként a Fekete-tengerbe ömlő Dnyeszter folyótól eltekintve a térségnek nincs különösebb stratégiai jelentősége, az oroszok Moldova esetleges megtámadásával szintén azt az „izmozást” végeznék, mint a NATO-hoz csatlakozni kívánó Svédország és Finnország állandó riogatásával.