Az orosz katonai csúcstechnika nem is létezik? – Putyin lerombolta a hadserege mítoszát

Hetek óta folyik a háború Oroszország és Ukrajna között, pedig minden elemző arra számított, hogy megvalósítható Putyin – négy naposra tervezett – villáminváziója. De csak erőlködés és csúfos kudarc lett az orosz agresszióból, az elnök a balul elsült akcióval a verhetetlen hadserege mítoszát rombolta le.

Mi is vezetett idáig? Egyrészt a szervezési-logisztikai hibák, rengeteg hír érkezett már a kezdetektől arról, hogy az oroszok kifogytak az üzemanyagból, vagy a gumiabroncsok problémái miatt voltak képtelenek a továbbhaladásra.

Hiba volt utólag az is, hogy nem törekedtek elsöprő légi fölény kialakítására. Ha már az elején kikapcsolták volna az ukrán katonai repülőtereket, légvédelmi rendszereket, azzal komolyabb tekintélyt harcolhattak volna ki maguknak.

Bizonyos források szerint Ukrajna rendelkezik Európa hetedik legnagyobb légi erejével, de az összesen 200 harci gépük, helikopterük, szállítógépük flottája eltörpül az 1500 gépből álló orosz légierő mellett. Putyin azonban ezt nem tudta egyértelmű fölényre váltani, és azzal, hogy mindenhová a hadsereg régebbi eszközeit küldte, gyorsan megpecsételte a katonái sorsát.

De valóban létezik a sokat emlegetett orosz katonai csúcstechnika? A Portfolio.hu összefoglalója szerint igen, hiszen a háború előrehaladtával egyre modernebb orosz járművek, kézifegyverek jelentek meg a harctéren – hogy aztán rengeteget el is veszítsenek közülük. Pedig ezek nem olcsó játékszerek, ugyanis egy harci helikopter vagy egy vadászbombázó értéke 10–13 milliárd forint közé esik.

Pár nap után nyilvánvalóvá vált, hogy az öreg T-72B3-as harckocsikkal nem lehet kiharcolni Ukrajnában a győzelmet, de a felismerés akkor már késeivé vált. Próbáltak újabb eszközöket is bevetni, ám a modern T-90A tankokból végül legfeljebb néhány tucatot küldhettek Ukrajnába.

Egyértelműnek tűnik, hogy az oroszok egyelőre nem rendelkeznek nagyobb mennyiségű új generációs eszközökkel. Bemutatták, felvonultatták őket a különböző katonai parádékon, ám a tömeggyártásukat nem indították meg. A T-14 Armata harci platform, az Uran-9-es UGV vagy a Szu-57-es ötödik generációs harci repülőgép még nem alkalmasak arra, hogy éles körülmények közt helyt álljanak.

Maradt tehát helyettük a leégés, már csak azért is, mert a modernebb technológia nagyon drága, így az idő előrehaladtával az oroszoknak egyre kevesebb pénzük lesz arra, hogy nagyobb tömegben bevessék azokat. Alkalmazásukat akkor vennék komolyabban fontolóra, ha Ukrajna már elesett, és az oroszok rendfenntartóként lennének jelen az országban – amire egyre kisebb esély mutatkozik.