Amiről nem beszélnek: a híres aranyláz idején létezett az aranynál drágább kincs is Alaszka környékén

1896 nyarán néhány helybéli gazdag aranylerakódásra bukkant a Klondike folyó környékén. Az esetnek gyorsan híre ment, és a következő évben aranyásók és szerencsevadászok népes csoportjai özönlöttek az Alaszkával szomszédos kanadai területre.

Hamarosan már 40 ezren nyüzsögtek ott a gyors meggazdagodás reményében, aminek az lett a következménye, hogy elképesztő mértékben megugrott az élelmiszerek ára. A nem megfelelő ellátás mellett így is gyakran fenyegette éhínség az aranyásókat.

Kevés szó esik róla, hogy a klondike-i aranyláz idején egyetlen dolog bizonyult még az aranynál is drágábbnak azon a vidéken: a krumpli. A tápláló, laktató, mégis egyszerű eleség C-vitaminban is gazdag, vagyis nemcsak az éhség csillapítására szolgált, de a betegségek megelőzésére is.

Az aranyásók természetesen mindenért arannyal fizettek, így a korabeli listákból könnyen kiolvasható, mi mennyibe került számukra. Mivel a legközelebbi nagyváros csaknem 1000 kilométerre helyezkedett el, teljesen ki voltak szolgáltatva az áruszállítók kénye-kedvének.

A legfontosabb cikkeknek a szárított ételek, a szalonna és a kávé számítottak, de nem lehetett csak ezeken élni hónapokon keresztül. Egy aranyásónak évente egy tonna terméket kellett vásárolnia, hogy normálisan fenntartsa magát, télen pedig alaposan felértékelődtek a gyümölcsök és más C-vitamin-források, köztük a burgonya.

A vérzéssel, ínysorvadással, gyulladásokkal járó skorbutot a környékbeli kórházak is gyakran krumplival orvosolták. Napi két-három burgonya már megfelelő adagnak számított, de ezeket persze aranyáron mérték a betegeknek.

Brutális mennyiségű kincset ástak el egy híres magyar város szélén? A kalandorok többször is felásták, hogy gazdagok legyenek - a tatabányai Szelim-barlang legendája

Olvass tovább...

Feljegyzések szerint a Dawsonban lévő kórház napi 10 dollárt kért az ellátásért, kezelésért. Ez pedig szó szerint aranyárat jelent, hiszen a sárga nemesfém unciánkénti ára akkoriban alig haladta meg a 20 dollárt. Néhány újonc aranyásó persze felháborodott az árakon, de miután pár hónap után skorbutot kaptak a vitaminhiánytól, gyorsan megváltozott a hozzáállásuk.

Érdekesség, hogy a burgonyát hasonlóan nagyra értékelték a Dél-Atlanti-óceánon lévő Tristan de Cunha vulkanikus szigetcsoporton is. A krumpli szó szerint nem hivatalos valutaként szolgált a térségben, amely több ezer kilométerre helyezkedik el a nagyobb kontinensektől.