A háború után segített Németországot újjáépíteni, és az egyik koncentrációs tábort felszámolni.
A II. világháború emlékezetes eseménye volt a dunkirki (dunkerque-i) csata 1940-ben, amely végén a védekezésbe kényszerült francia–brit erőket alig tudták átmenekíteni a La Manche csatorna túloldalára a Belgiumba betörő németek elől.
Fotó: Profimedia
Négy évvel később fordult a kocka, a D-Day néven emlegetett normandiai partraszállás már a szövetségesek sikerével zárult, és ezzel elkezdődött a harcok lezáró szakasza. A 98 esztendősen most elhunyt brit Alfred White ott volt mindkét eseménynél.
Olvass tovább...
A veterán katona immár az utolsó élő volt azok közül, akik Dunkirknél és Normandiában is harcoltak. Szerencsére az emlékei velünk maradtak, hiszen a családja gondoskodott azok hangszalagra rögzítéséről.
1940-ben már akkor érkezett Dunkirkbe, amikor elkezdték a csapatok evakuálását. Éppen sikerült felkapaszkodnia az egyik hajóra, amikor a közelükben a német tüzérség lőni kezdte a szövetségeseket.
Olvass tovább...
Alf igazából nem szívesen beszélt a háborús élményeiről, egészen addig, amíg az unokája az 1990-es években (egy iskolai feladat részeként) nem rögzítette az általa elmondottakat. Ez az anyag most, a veterán halála után múzeumba kerül.
Érdekes, hogy a harcok befejeztével nem tért vissza rögtön Angliába, hanem Németországban maradt, és 1946-ig Kiel újjáépítésében vállalt szerepet. Eljutott a bergen-belseni koncentrációs táborba is, hogy annak felszámolásából is kivegye a részét.