Adókedvezmény jár egy borzalmas dolog után, ezt nem mindenkinek van szíve meglépni

Az állatkertek a legtöbben szeretik. A kulisszák mögött most olyan döntések születnek, amelyekről a legtöbb ember hallani sem akar. Dánia egyik legismertebb állatkertje olyan gyakorlatot hirdetett meg, ami elsőre logikusnak tűnhet, de valójában szívet tépő dilemmát rejt: mi legyen a szeretett házi kedvenc sorsa, ha eljön a búcsú ideje?

A beteg, idős állatok a ragadozók táplálékává válhatnak, a gazdik pedig mindezért még adókedvezményt is kaphatnak. Van, aki szerint ez a természet körforgásának tisztelete, mások szerint viszont egy olyan határ átlépése, amely végleg összemossa a háziállat és a haszonállat közötti különbséget. És bár sokan felháborodtak, a történetek mögött ott húzódik egy másik, sokkal kényelmetlenebb kérdés is: mihez kezdünk mi, emberek, amikor a legnehezebb búcsú mellett még anyagi ösztönző is megjelenik?

Ez a döntés megosztja a világot

Minden állattartó retteg a pillanattól, amikor el kell engednie szeretett kedvencét. Egy gyógyíthatatlan betegség vagy egy súlyos sérülés után a humánus elaltatás tűnik az egyetlen elfogadható megoldásnak. De mi történik utána?

Az aalborgi állatkert ugyanis hivatalos felhívásban közölte: ha valaki megválna háziállatától, nyugodtan vigye be hozzájuk, ahol a ragadozók, például az oroszlánok és tigrisek eledelévé válhat.

A hír bejárta a világsajtót és azonnal heves vitákat váltott ki. Lehet-e egy egykori családtagból állateledel?

A ló, akit megették az oroszlánok

A The Times beszámolója szerint a gyakorlat nem csak elméletben létezik. Pemille Sohl például nem bánta meg, hogy 22 éves, gyógyíthatatlan ekcémától szenvedő lovát, Chicagót az állatkertbe vitte. A döntést a kamasz lányával közösen hozták meg, miután belátták, hogy a búcsú elkerülhetetlen.

"Sohl úgy gondolta, ha így is, úgy is búcsút kell venniük a lótól, legalább más állatok javát szolgálhatja a történet" - írja a lap.

Az állatkert munkatársai szeretettel bántak a lóval, a család elbúcsúzhatott tőle, majd egy kábítópisztollyal, fájdalommentesen vetettek véget az életének, mielőtt a ragadozók elé került. A történet kísértetiesen hasonlít egy másik dán gazda, Helen Hjortholm Andersen esetére, aki egy agyvérzés után járni képtelen shetlandi pónit, Paprikát vitte el egy másik állatkertbe ugyanilyen céllal.

Adókedvezmény a kegyes halálért cserébe

A legdöbbenetesebb részlet azonban csak most következik. A dán állatkertek nemcsak "átveszik" a feleslegessé vált állatokat, de anyagi ösztönzőt is kínálnak a gazdáknak.

A felajánlott állat becsült értéke után ugyanis adókedvezmény jár. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy az állam pénzügyileg is támogatja, hogy a házi kedvencek a ragadozók gyomrában végezzék.

A hivatalos indoklás szerint a cél a természetes tápláléklánc szimulálása az állatkerti ragadozók mentális és fizikai jólétéért, valamint a pazarlás elkerülése. A kritikusok szerint azonban ez etikai botrány, ami elmossa a határt a házi kedvenc és a haszonállat között. A vita heves, a kommentelők véleménye pedig mélyen megosztott: van, aki a leghatározottabban elítéli és van, aki szerint ez egy logikus és őszinte módja a természet körforgásának tiszteletben tartására.