Újabb probléma merült fel Parajdon, ezen a múlhat a bánya sorsa

Újabb probléma Parajdon: gyorsan gyűltek a nyilatkozatok, de alig tisztult a kép

Május 31-én, pénteken még úgy tűnt, hogy végre megtörténik az, amit napok óta követeltek a parajdi lakosok és vállalkozók: egy közös asztalhoz ülnek azok, akik dönthetnek a bánya sorsáról. Aztán a hétvégére a helyzet hirtelen felgyorsult: nemcsak üléseztek, de már mobilgátakat építettek, homokzsákokat halmoztak, és egyre több nyilatkozat jelent meg arról, van-e valóban omlásveszély, vagy csak félreértés az egész.

Május 29-én már jelezték a helyiek, hogy túl sok az ellentmondás, túl kevés az információ. A kultúrházban tartott fórumon a felszólalók azt kérték, végre történjen meg egy valódi egyeztetés a politikum, a bánya, a vízügy és más érintettek között. Antal Lóránt szenátor azt ígérte, legkésőbb június 1-ig ez meg is történik. Végül valóban, május 31-én egymás után érkeztek a helyszínre a miniszterek és vezetők – de vajon mire jutottak?

A bejelentés, amit mindenki máshogy értelmezett

Közben a parajdi sóbánya geológusa, Kovács Szilamér május 30-án este egy hosszú Facebook-bejegyzésben három kockázati zónát jelölt ki, vörös, narancs és sárga színekkel, a környék állapota alapján. Egy nappal később azonban Nicușor Dan elnök, miután a helyszínre érkezett, nyilatkozatában kategorikusan kijelentette: „Nincs magas kockázati zóna”. A lakosok megnyugtatását célzó mondat azonban épp az ellenkező hatást váltotta ki. Kovács ugyanis a fórum után azt mondta: az általa leírt zónákhoz több szakértő és intézmény is hozzájárult, az aláírások megvoltak.

A zavar tehát nőtt, nem csökkent. Egyik oldalról egy hivatalos cáfolat, másik oldalról egy részletesen kidolgozott kockázatértékelés. Az emberek joggal kérdezik: akkor most tényleg omlásveszély van, vagy nincs?

Kilakoltatás és új tervek: a bánya jövője forog kockán

A hétvége nemcsak a nyilatkozatokról szólt. Szombaton fórum, vasárnap pedig már kilakoltatás, gátépítés és újabb szakmai intézkedések történtek. Ugyanis lyukak kezdtek megjelenni a Dózsa-bánya környékén, ami még sürgetőbbé tette a döntéshozók fellépését.

Bíró Barna Botond, Hargita Megye Tanácsának elnöke így foglalta össze a legsürgetőbb teendőket:

„A legfontosabb prioritás a Korond-patak ideiglenes elterelése, hogy ne szennyezze tovább a vizet sóval. Megoldani a végérvényes elterelését anélkül, hogy a sodrás megduzzadna. Miután ez megvan, lehet arra gondolni, hogy fokozatosan kiszivattyúzzák a vizet a bányából. A következő egy hónapban a kilakoltatás érvényben marad. Sajnos nem szabad visszamenni az otthonokba.”

–  magyarázta az elnök, és azt is hozzátette, hogy ehhez minden szükséges segítséget megadnak a hatóságok.

A bánya dolgozóival közben olyan szerződéseket írattak alá, amelyek értelmében 2026-ig lemondanak az esetleges végkielégítésükről, sokak szerint ez is annak jele, hogy a helyzet nem csak átmeneti problémáról szól. A Salrom igazgatója szerint nem volt titoktartási kötelezettség, de az is biztos, hogy a kommunikáció innentől már nem nulla lesz: napi vagy heti több poszt is várható a helyzetről. Ez minimum.

Az viszont, hogy a végső konklúzió megszületett-e, és a parajdi bánya sorsa eldőlt-e, egyelőre nyitott kérdés. De egy biztos: most már nem lehet félrenézni.