Megszólalt a szakértő Békés vármegyéről, egyre nagyobb gond, már a helyiek is érzik

Bár a naptár szerint még csak a tavasz derekán járunk, az Alföld egyes részein már most olyan állapotok uralkodnak, mintha egy perzselő augusztusi kánikula közepén lennénk.

Jakab Gusztáv, az ELTE biológusa, ökológusa és elismert természetfotósa a Békés vármegyei Vésztő melletti Mágor-pusztán tett terepszemléje után kongatta meg a vészharangot.

A szakember megállapítása szerint a látvány csalóka: hiába zöldült ki a határ a maradék talajpárából, a mélyebb rétegekben tátongó vízhiány és a rendkívül csapadékmentes tavaszi hónapok miatt a természetes élőhelyek az összeomlás szélére kerültek.

Jakab katasztrófa előttinek nevezte a látottakat, hangsúlyozva, hogy a puszta egykori védjegyének számító növényzet, például a kamilla idén törpe növésű marad, és kényszerből, idő előtt elvirágzik.

Sötétebb árnyak, mint a 2022-es történelmi aszály idején

Az ökológus legmegdöbbentőbb és egyben legaggasztóbb észrevétele, hogy a jelenlegi vízhiány mértéke és a növényzet reakciója alapján a helyzet még súlyosabbnak tűnik, mint a 2022-es rekordévben, amikor a magyar mezőgazdaság soha nem látott károkat szenvedett el.

Jakab Gusztáv szerint a Tiszántúlon idén a gyepszéna kaszálása szinte lehetetlen küldetésnek ígérkezik. A legelő állatok a vízhiány miatt lassan sarjadó füvet hamar kopárrá fogják rágni, így a takarmánybázis már a szezon legelején kimerülhet.

A biológus fotói drasztikus változást dokumentálnak: ahol tíz évvel ezelőtt még július közepéig gumicsizmára volt szükség a pusztai munkához a mocsaras, vizenyős területek miatt, ott most porzik a vakszik, és a lábbeli már csak felesleges teher.

A legeltető állattartás és a szántóföldi kultúrák végnapjai?

A szakember figyelmeztetése túlmutat a puszta esztétikai állapotán; szerinte már nem csak a kukorica és más vízigényes szántóföldi növények termesztése vált kérdésessé, hanem a hagyományos, évszázados alapokon nyugvó legeltető állattartás is.

Ha a természetes legelők nem képesek megújulni, az állattartók kénytelenek lesznek felélni a téli tartalékaikat, vagy túladni az állományon.

Az ökológiai láncreakció már elindult: a vakszikes területek kopársága és a pusztai ökoszisztéma sérülékenysége egy olyan jövőt vetít előre, ahol az Alföld tradicionális mezőgazdasági jellege végleg megváltozhat.

_{forrás: divany}