Évtizedek óta ott lapul egy irodaház alatt Miskolc különös föld alatti világa

A miskolci helyszín pontos címét az Urbex Hungary nem közölte, és az sem ismert, hogy az óvóhely mikor épült, melyik vállalathoz tartozott, illetve hány ember befogadására tervezték. Annyi azonban biztos, hogy az ilyen létesítményeknek Miskolcon komoly történelmi előzménye volt: a áros ipari és közlekedési jelentősége miatt már a második világháború előtt kiterjedt légoltalmi rendszert kezdtek kialakítani.

Miskolc hadiipari és közlekedési jelentősége miatt már a második világháború előtt óvóhelyek és légoltalmi létesítmények épültek a városban

Miskolc a 20. század első felében nemcsak jelentős iparváros, hanem fontos közlekedési csomópont és katonai szempontból is érzékeny terület volt. A diósgyőri nehézipar, a vasút és más stratégiai létesítmények miatt a város egy esetleges légitámadás során kiemelt célpontnak számíthatott. Leskó Györgynek a Repüléstudományi Közleményekben megjelent tanulmánya szerint 1938-ban már működött Miskolcon a Légoltalmi Liga helyi szervezete. A légoltalmi rendszernek többek között a vasútvonalak, a posta, a Diósgyőri Vas- és Acélgyár, valamint a MÁVAG diósgyőri üzemeinek védelméről is gondoskodnia kellett.

Az 1930-as évek végétől ezért egyre több olyan létesítményt alakítottak ki, ahová támadás esetén civilek vagy üzemi dolgozók vonulhattak. Lakóházaknál és nyílt területeken szükségóvóhelyek készültek, a forgalmasabb városi pontokon lakossági óvóhelyeket építettek az ipari üzemekben pedig külön, a dolgozói létszámhoz igazított védett helyiségeket alakítottak ki.

A ma elhagyatottan álló miskolci föld alatti terek jelentős része ennek a korszaknak, illetve a későbbi hidegháborús fejlesztéseknek a lenyomata.

A miskolci légoltalmi óvóhelyekre valóban szükség lett, 1944-ben amerikai bombázók támadták a várost

A légitámadások veszélye Miskolcon nem maradt elméleti lehetőség. 1944-ben a szövetsges légierő Magyarország több stratégiai jelentőségű ipari és közlekedési központját támadta. Miskolc ipara és vasúti infrastruktúrája miatt szintén célponttá vált.

A várost 1944. június 2-án súlyos amerikai légitámadás érte. Leskó György kutatása szerint a támadásban három hullámban összesen 100 B–24 Liberator nehézbombázó vett részt.

A légoltalom megszervezésének nagyságát az is mutatja, hogy a miskolci Városi Légoltalmi Parancsnokság működéséről ma is jelentős levéltári anyag áll rendelkezésre. Fennmaradtak többek között az 1940 és 1943 közötti iktató- és mutatókönyvek, valamint a Városháza légoltalmával kapcsolatos dokumentumok is.

Több száz miskolci óvóhelyet tartottak nyilván, a második világháború után pedig a hidegháború újabb építési hullámot indított

Miskolcon az óvóhelyek száma később is jelentős maradt. A BOON 2009-ben Leskó Györgyre, a Polgári Védelem miskolci kirendeltségének akkori parancsnokára hivatkozva azt írta, hogy a városban 278 óvóhelyet tartotak nyilván. Az akkori adatok szerint ezek együttesen Miskolc lakosságának körülbelül 16 százaléka számára biztosíthattak volna férőhelyet. A városban alapvetően két nagyobb óvóhely-építési korszak különíthető el. Az első a második világháború előtti és alatti időszakra esett, amikor 1939 és 1944 között nagy számban készültek légoltalmi létesítmények. A következő komoly hullám az 1950-es években, a hidegháború idején indult meg. Ekorra már nem csupán a hagyományos légitámadáskkal számoltak. Az atomfegyverek megjelenése és a két nagyhatalmi blokk szembenállása miatt ismét előtérbe került a polgári védelem és a lakosság, illetve az ipari dolgozók védelme.

Ez az oka annak is, hogy Miskolc alatt ma különböző korszakokból származó óvóhelyekkel lehet találkozni, amelyek pontos építési idejét pusztán a fennmaradt szerkezetek alapján sokszor nehéz meghatározni.

Az irodaház alatt rejtőző miskolci üzemi óvóhely ma már elhagyatott, de a város történetének egy különleges darabját őrzi

Az Urbex Hungary felvételein látható helyiségek ma egészen más képet mutatnak, mint amilyenre eredetileg tervezték őket. A föld alatt kopott falak, régi faburkolatok, ajtók, üres szobák és hátrahagyott tárgyak maradtak. Az ilyen helyiségek különösen érzékletesen mutatják meg, milyen közel került egykor a háború lehetősége a hétköznapi élethez.