
Beléptek a volt magyar miniszter elhagyatott házába, brutális videók kerültek elő
Olvass tovább...
Egy békés alföldi tájon a semmiből tört fel a pokol, a helyén pedig egy olyan természeti képződmény maradt, ami ma az ország egyik legkülönlegesebb látványossága.
Képzeljünk el egy átlagos nyári napot az Alföld közepén, ahol a végtelen rónaság békéjét semmi sem zavarja meg. Aztán a semmiből, egyetlen pillanat alatt a föld szó szerint felrobban és egy gigantikus, mindent elpusztító erő tör a felszínre, amelynek fényét még kilométerekkel távolabb is látni lehet. Ez nem egy katasztrófafilm jelenete, hanem egy valós esemény, ami Magyarországon történt. A legdöbbenetesebb azonban nem is maga a pusztulás, hanem az, ami utána a helyén maradt: egy békés, idilli csoda, ami ma az ország egyik legkülönlegesebb kirándulóhelye.
Olvass tovább...
A katasztrófa előzményei az 1920-as évekre nyúlnak vissza, amikor Pávai Vajna Ferenc geológus vezetésével megkezdődtek a szénhidrogén-kutatások az Alföldön. Ennek a kutatásnak a "mellékterméke" lett a hajdúszoboszlói gyógyvíz is. 1959-ben tárták fel a nagyhegyesi gázmezőt, ahol a kezdetleges technológia és a hatalmas gáznyomás miatt több súlyos gázkitörés is történt. A legsúlyosabb katasztrófa 1961-ben következett be a Hsz-36-os jelű kútnál.
A kitörő földgáz öngyulladás következtében lángra lobbant és közel 42 órán keresztül égett egy 100 méteres, mindent elpusztító lángoszlop formájában.
A hatalmas nyomás és a hő fellazította a talajrétegeket, aminek következtében a teljes fúrótorony egyszerűen elsüllyedt a földben. A hat napon keresztül feltörő gáz egy gigantikus krátert vájt a földbe és egy 12 méter magas földsáncot emelt maga köré, amely végül elfojtotta a kitörést, megakadályozva a még nagyobb katasztrófát.
Olvass tovább...
Ahol egykor a tűz és a pusztulás uralkodott, ma egy idilli, 5 méter mély, horgászatra is alkalmas tavacska található. A krátert ugyanis vízzel töltötték fel, a körülötte lévő földsáncot pedig benőtte az erdő, főként nemes nyárfák.
Ez a különleges, erdővel övezett vízfelület egy teljesen egyedi, védett és hűvös mikroklímát hozott létre, ami éles ellentétben áll a környező, forró alföldi szántóföldekkel.
A terület sokáig a kitermelő cég tulajdonában volt és a helyiek nem is mehettek a közelébe. 2004-ben került Nagyhegyes önkormányzatának tulajdonába, akik felismerték a helyben rejlő lehetőséget. A tó környékét rendbe tették, sétányokat, pihenőhelyeket alakítottak ki és a MOL-lal közösen egy mini fúrótornyot is emeltek emlékműként, amely a terület ipari múltjára és a 60 évvel ezelőtti katasztrófára emlékeztet. Így lett egy ipari szerencsétlenség helyszínéből az Alföld egyik legbájosabb és legkülönlegesebb családi kirándulóhelye.