Erre kellett az Országház, brutális dolgot rejtettek el vele a mai Kossuth téren

A Duna partján magasodó Országház kétségkívül Európa legszebb parlamenti épületei közé tartozik. 1904-ben készült el Steindl Imre tervei alapján, 38 millió koronás költséggel, ami mai értéken közel 100 milliárd forintot jelentene.

Az épület és környéke ma Budapest egyik legszebb és legfelkapottabb része, ám ez nem volt mindig így. Eredetileg nem is ide akarták költöztetni az országgyűlést, helyszínként felmerült még az Erzsébet tér is, sőt ideiglenesen a mai Bródy Sándor utcában is üléseztek a képviselők.

Az impozáns Országház ma már meghatározó látványeleme a fővárosnak, a Dunával és Lánchíddal kiegészülve festői fotótémát biztosít a turistáknak. Éppen ezért hihetetlen, hogy korábban mi is volt a főváros ezen részén.

A mai Kossuth tér (amely 1927-ben viselte először a forradalom és szabadságharc nagy alakjának nevét) a 19. század legelején meglehetősen formátlan, sok gondot okozó, nehezen hasznosítható terület volt.

Eleinte egy piacot terveztek a déli részére, ám végül egyszerű gödrös szemétteleppé vált, amit az 1840-es években kezdtek el ebben a funkciójában használni – beletömködték a szemetet. Talán innen származik az akkori Tömő tér elnevezés is, ami az Országház építésének idején, 1898-ban változott át a kétségkívül elegánsabb Országház térre.

A Parlament mai épülete alatt tehát hajdan a város szemetét gyűjtötték évtizedeken át, de létesült ott kikötő és központi vízvezetéktelep, sőt medence is. Hihetetlen, hogy Petőfi Sándor és forradalmár társai még így ismerték, éppen ideje volt tehát méltóbb funkciót adni neki a 19-20. század fordulóján.

Az Országház építési terveit 1884-ben hagyta jóvá az országgyűlés, azzal a kitétellel, hogy a munkát lehetőleg 10 év alatt fejezzék be. Nos, ez természetesen nem valósult még, még az 1896-os millenniumi ünnepségekre is csupán a külső rész készült el, és csak újabb 8 év múlva vehették birtokba az épületet a képviselők.

Így zajlott lépésről lépésre az Országház építése: