Amerikában van egy utca, ahol még mindig magyarul beszélnek – így néz ki ma a kis Budapest

A nyelv, amely egy világot kötött össze

Amikor az első magyar bevándorlók az 1880-as években megérkeztek az egyesült államokbeli Ohio államba, nem sejtették, hogy pár évtizeddel később létrejön egy városrész, amely méltán kiérdemli a „kis Budapest” becenevet. A Cleveland környékén élő magyarok közössége a húszas évekre már több mint 40 000 főre duzzadt – ez volt akkoriban a legnagyobb magyar közösség Budapest határain kívül.

A magyar nyelv jelen volt az otthonokban, de ugyanúgy megszólalt az üzletekben, iskolákban és templomok falai között is. A budapesti hangulatot idézve a gyerekek anyanyelvükön tanultak, a boltokban magyar szóval szolgálták ki a vásárlókat, és az utcákon gyakran felcsendült a hegedű dallama – időnként cigányzenészek húzták a járókelők örömére.

Ünnepek az új hazában

Idővel a magyar közösség által benépesített utca igazi közösségi térré fejlődött, ahol az összetartozás mindennapi élménnyé vált. Hét templom, három zsinagóga, klubházak, bálok, szüreti fesztiválok, magyar filmvetítések és újságok tartották össze az itt élőket, és adtak igazi otthont az új hazában.

A „Night in Budapest” – "Egy este Budapesten" elnevezésű társasági esemény olyan ismert vendégeket fogadott, mint Gábor Zsazsa  vagy Kurt Kasznar – ezek a rendezvények a helyi magyar közösség kulturális életének fénypontjai voltak.

Kopott házak, élő emlékek: a kis Budapest utolsó pillanatai

A magyar-nyelv több volt, mint egyszerű kommunikáció – a közösségi identitás alappillérét jelentette. Az árusok is igyekeztek megtanulni néhány alapvető kifejezést, hogy kapcsolatot teremthessenek a helyiekkel. Az egymás iránti bizalom és a tradíciók tisztelete jelen volt minden találkozás során, minden kézfogásban, minden magyar szóra nyíló ajtó mögött.

A történelem szele azonban nem kímélte azt az utcát sem, ahol egykor főként magyar lakosok éltek. Az asszimiláció kényszere, a háborúk pusztítása és az Egyesült Államok társadalmi elvárásai lassan, de biztosan feloldották a magyar közösség egységét. A második generáció tagjai már többnyire angolul nőttek fel, sokan új államba költöztek, nevüket pedig gyakran egy amerikai hangzású változatra cserélték, hogy könnyebben érvényesülhessenek.

Az utolsó magyar szó az óceánon túl

És mégis, maradt egy utca. Egy hely, ahol az idő mintha megállt volna, és ahol még ma is felcsendül a magyar szó.

Ez az Ohio-i államban található Buckeye Road, a valaha volt „kis Budapest” szíve. A régi házak egyikében élő idős lakó a mai napig úgy köszön a járókelőknek, ahogyan száz éve is tette volna: „Jó napot kívánok.”

A “Kis Budapestként” ismert ohioi utcában, a Buckeye Road-on élők számára ezek a pillanatok ma is nosztalgiával idézik fel a valaha virágzó magyar közösség mindennapjait.

A „kis Budapest” ma már inkább élő múzeumnak tekinthető, mint városrésznek, de még lélegzik. És amíg van ott egyetlen ember is, aki magyarul szólal meg, ez az utca több marad, mint puszta történelem: ez a budapesti érzés újraértelmezve, az ohiói kopottas járdalapok mentén.

Bognár Tibor 2004-ben készült alkotásának köszönhetően közelebbről megismerhetjük a clevelandi Buckeye Road egykori magyar közösségét, azoknak az embereknek az emlékein keresztül, akik valaha Ohio államban, a "kis Budapest" közösségeként éltek. Ennek egy szelete szerepel az alábbi videóban: