Ez a legfurcsább magyar étel, külföldön fintorognak tőle

A múlt századok furcsa ételeiért nekünk, magyaroknak sem kell a szomszédba menni, főleg, mert nagyjából ott is ugyanazokat ették. Persze azért voltak eltérések, elég csak az erdélyi pirospaprika – bors eltérést megemlíteni. Most azonban a gasztronómia egy olyan ágába kalauzoljuk az olvasókat, ami az egyszerű ételt hivatott megtestesíteni nagyanyáink idejében.

Akkoriban nagyon nem úgy működtek a dolgok, ahogy mostanában, nem voltak gyorséttermek, a boltban nem lehetett leakasztani egy instant levest, és az egyszerű ételek között is voltak olyan finomságok, amely után sokan ma is csak sóvárogva gondolnak vissza.

A szegények étele volt

Gondoljunk csak bele, néhány évtizeddel ezelőtt még a „több napra főzés” fogalma sem létezett, hűtőszekrény helyett jégszekrényben, jégvermekben, pincében, kútvízben oldották meg a hűtést, a cibere esetében azonban ilyesmikkel nem kellett törődni, annak ugyanis pont az erjedés volt a lényege.

A búza, árpa, vagy rozskorpából készült különlegességet a szegények eledelének titulálták, mint abban az időben elég sok mást is (például a suhantott levest), a titka pedig annyi volt, hogy leöntötték meleg vízzel, és meleg helyen is tartották.

Több néven is ismerték

Ez néhány nap alatt megerjedt, a savanyú levet pedig leszűrték és vagy kenyeret aprítottak bele, vagy kásával, tojással ették. Különböző levesek savanyítására is használták, a korpát pedig újból fel lehetett önteni vízzel, és újabb adag ciberét készíthettek.

Volt ennek egy még egyszerűbb változata is, ezzel leginkább nyári munkáknál, a földeken lehetett találkozni, és hűsítő, könnyű ételként fogyasztották. Hideg kútvízbe ecetet és cukrot tettek ízlés szerint, és kenyeret aprítottak bele.

A cibere kedvelt böjti étel volt és több néven is emlegették, a Felvidéken kisziként vált ismertté a Dunántúlon pedig keszőceként. Ebből a videóból több változatát is megismerhetjük:

Forrás: Nosalty