1989. november 9-én az emberek nekiestek a berlini falnak, és elkezdték lebontani Európa megosztottságának egyik legfőbb szimbólumát.
A II. világháború elvesztése után Németország fővárosát megszállási övezetekre osztották a szövetséges nagyhatalmak, így végül Berlin keleti, szovjet része lett a Német Demokratikus Köztársaság (NDK) fővárosa. Az államnak nagyon nem tetszett, hogy nagyjából 2,5 millióan költöztek át Nyugat-Berlinbe, ezért drasztikus döntést hoztak a vezetők.
1961. augusztus 13-án szögesdróttal zárták le Kelet- és Nyugat-Berlin határát, majd betonelemeket kezdtek el felhúzni – így jött létre Európa megosztottságának és az elnyomásnak egyik legfőbb jelképe, a berlini fal.
A folyamatos, falon végzett fejlesztések és a legtöbbször halállal végződő próbálkozások miatt gyakorlatilag lehetetlen volt átjutni egyik oldalról a másikra, és ez az állapot sok-sok évig tartott.
Az éppen széthulló NDK évtizedekkel később kénytelen volt engedni a nyomásnak, így a berlini falat végül 1989. november 9-én döntötték le, és ezzel elindult Németország egyesítésének folyamata.
Nézd meg galériánkat a berlini fal lebontásáról: