A Netflix magyar vígjátéka fájóan pontos látlelet az iskolapadról

Zimler Bálint első nagyjátékfilmje, a Fekete pont nemrég került fel a Netflix kínálatába, és első ránézésre egy szelíd, már-már kedves iskolai vígjátéknak tűnhet. De aki ezt várja, meglepődik majd: a film ugyanis nem annyira nevettetni akar, mint inkább elgondolkodtatni.

A főszereplők – Palkó (Paul Mátis), az ötödikes kisfiú, aki Németországból költözik vissza Budapestre, és Juci néni (Mészöly Anna), a túl lelkes, túl idealista tanárnő – két oldalról néznek szembe ugyanazzal: az értelmetlenségbe fulladó, túlterhelt és sokszor embertelen magyar oktatási rendszerrel.

Palkó nem illeszkedik, mert nem tudja vagy nem akarja elfogadni a logikátlan szabályokat, az osztály pedig kegyetlenül reagál az őszinte kérdésekre és a másságra. Juci néni viszont pont ezt a másságot próbálja megérteni és támogatni – de nem sokáig teheti. Az iskola falai között nincs helye újító szándéknak, és az egyéni kezdeményezés hamar a „fekete pont” kategóriába kerül.

Oktatáskritika humorral – de nem ellenségkereséssel

A film egyik legnagyobb erénye, hogy nem akar mindenáron ujjal mutogatni. Bár a rendszer kritikája egyértelmű, a hangnem inkább empatikus, mint haragos. A tanári kar és az igazgató figurái – bár néhol túlzóak – nem karikatúrák, hanem stilizált tünetei egy közegnek, amit az alkotók jól ismernek. Érződik, hogy ez a film nem kívülről kritizál, hanem belülről szól – olyasvalakitől, aki látta, tapasztalta, mit jelent „másként” tanítani.

A néző mégis könnyen úgy érezheti: túl sok a gyenge párbeszéd, néhol fárasztóan hosszúra nyúlnak a jelenetek, és a tanári kar túlságosan egysíkú gonoszként jelenik meg. Igen, vannak alkalmatlan pedagógusok – de a valóságban ők kisebbségben vannak. Ezt a film is jobban tükrözhetné.

Stílus, hangulat, és ami utána marad

A Fekete pont képi világa statikus, puritán, de épp ez illik hozzá. A panelek szürkesége, a tantermek tompasága, a szülői értekezlet csendje mind-mind része a főszereplők lelki útjának. Palkó és Juci néni ugyan elbuknak – de bukásuk egyben tükör is: azoknak, akik nézik.

És ez az igazi ereje a filmnek. Nem harsány, nem patetikus, mégis pontosan oda üt, ahol sokan éreznek valamit: egyre több gyerek nem tud vagy nem akar igazodni a rendszerhez, egyre több tanár fárad bele a felesleges harcokba, és mindeközben a jó szándék, az elhivatottság és a valódi tudás – néha – lassan kiszorul.

A közönség nem véletlenül beszél róla

A Fekete pont már fesztiválokon is bizonyított: több nemzetközi díjat elhozott, és a hazai nézők is értékelik. Az IMDb-n 7.6-on áll, a Mafab toplistája szerint az elmúlt év egyik legnépszerűbb vígjátéka, bár inkább keserédes társadalmi látlelet, mint klasszikus komédia.

A nézői vélemények szerint a film atmoszférája erős, a mondanivalója pedig napokkal a megtekintés után is dolgozik az emberben. Egyesek örkényi és kafkai hangulatokat emlegetnek, mások szerint a film néhol túl szimbolikusra sikerült. De abban egyetértés van: ez egy fontos film. És nem csak pedagógusoknak szól.

Mert végül ez a kérdés: mi lesz a gyerekeinkkel?

A Fekete pont nem ad konkrét válaszokat, de egyértelműen kérdez. Egy olyan világban, ahol egy jó tanár, egy bátor kérdés vagy egy meg nem írt dolgozat is komoly következményekkel járhat, vajon mit tanítunk meg a következő generációnak? Alkalmazkodni? Behódolni? Vagy gondolkodni?

Ez a film nem politikai kiáltvány, hanem egy szerethető, elgondolkodtató történet, ami remélhetőleg pár beszélgetést is elindít majd otthon, az iskolában vagy éppen a tantestületben.

A Fekete pont már elérhető a Netflixen, az alábbi videóban pedig a film előzetese látható: