A Netflix filmje mindent borít, amit eddig a thrillerekről gondoltál

Egy esős, viharos éjszakán, Nevada sivatagos közepén egy porlepte motelben tíz idegen próbál menedéket találni – vagy inkább a sorsuk végállomására érkeztek meg? Már önmagában is sejtelmes kezdés, de ha hozzátesszük, hogy szép lassan el is kezdik egymást holtan megtalálni, a kérdés csak az marad: ki lesz a következő? És ami még fontosabb: mi az összefüggés?

A Netflixen elérhető Azonosság című thriller olyan pszichológiai csapdát állít a nézőnek, hogy észre sem vesszük, mikor húzódunk közelebb a képernyőhöz, miközben a homlokunk mögött zakatol a kérdés: mi a fene történik itt?

Az alaphelyzet: klasszikus “ki tette”, vagy mégsem?

Van itt minden, ami egy jó kis Agatha Christie-féle "ki a gyilkos" sztorihoz kell: egy elzárt hely, különc szereplők, egy gyilkosság – majd még egy… és még egy… és még. Az első fél óra akár egy régimódi kriminek is tűnhetne, ha nem kezdődne el egyre gyanúsabbá válni, hogy itt valami nagyon nem stimmel.

A szereplők önmagukban is elég érdekesek: ott van Ed (John Cusack), az ex-zsaru limuzinsofőr, Paris (Amanda Peet), a gyönyörű, ám múltját maga mögött hagyni vágyó nő, Rhodes (Ray Liotta), a titokzatos rendőr egy szökevény gyilkossal, egy balesetet szenvedett család, friss házasok, és egy motelvezető, aki talán nem is az, akinek mondja magát. Egyikük sem az, akinek látszik – és a film egy pontján ez már szó szerint értendő.

Zseniális csavarok

Az Azonosság nem egy „egycsavaros” film. Itt nem arról van szó, hogy a végén majd BUMM, jön egy „mindenki meghalt” típusú meglepetés. Nem. Ez a film olyan, mint egy többszintes torony, ahol minden emelet egy újabb értelmezési réteget jelent. Ahogy haladsz előre, minden, amit korábban biztosnak hittél, megkérdőjeleződik. Ez egy olyan sztori, ahol a nézőt is próbára teszik – nemcsak figyelni kell, hanem gondolkodni is.

És még mielőtt valaki azt hinné, hogy ez csak öncélú trükközés: minden részletnek megvan a maga helye, és a film mesterien rakja össze a végére a teljes képet – egy olyan végső katarzissal, amitől megáll a levegő a nappalidban.

Motel, mint elme – vagy elme, mint motel?

A film egyik legzseniálisabb vonása, hogy a motel nem csak fizikai helyszín. Ez a motel egy metafora. Méghozzá az emberi elméé. Minden szereplő, minden szoba, minden történés egy belső világ lenyomata. És ha ez most túl filozofikusan hangzik, ne aggódj – a film ezt nem didaktikusan, hanem érzékelhetően, zsigerileg adja át. Mire leesik, mit is jelent a cím – Azonosság –, garantáltan libabőrös leszel.

Nézői vélemények: “Ennél jobb thrillert még soha nem láttam.”

Az IMDb-n csak úgy röpködnek a 10/10-es értékelések. Az egyik néző a következőt írta: 

„A feleségem választotta, és hálás vagyok neki érte – a legjobb thriller, amit valaha láttam.”

Egy másik néző így vélekedett a filmről: 

„Ilyen csavart nem láttam a Hatodik érzék óta.”

De ne csak mások véleményére adj. Nézd meg, és utána próbálj meg nem rögtön visszatekerni néhány jelenetet, hogy „várjunk csak… akkor az ott…” Igen, pont ez a varázsa. Garantáltan nem egy egyszer nézős film. Ez egy „elsőre ledöbbensz, másodjára rájössz, harmadjára újra átéled” típusú moziélmény.

Végszó: Az Azonosság egy elmejáték, ami beléd költözik

Nem minden nap találkozunk olyan filmmel, ami egyszerre tud izgalmas, misztikus, ijesztő és elgondolkodtató lenni. Az Azonosság pontosan ilyen. Egy végtelenül szórakoztató, okos és feszült thriller, ami ráadásul még valami mélyebbet is üzen az emberi lélekről – és a saját személyiségünk határairól.

Ha szereted a történeteket, ahol semmi sem az, aminek látszik, és a legapróbb részlet is számít, ne hagyd ki az Azonosságot a Netflixen.

Csak egy tanács: ne pislogj túl sokat. Könnyen lemaradhatsz valami fontosról.

Az alábbi videóban az Azonosság című pszichológiai thriller előzetese tekinthető meg: