Többet sírtunk, mint nevettünk az új Bridget Jones-filmen

Bridget Jones egy megkerülhetetlen jelenség a romkom műfajban. Helen Fielding legendás figuráját először a 90-es évek második felében megjelent könyvekből ismerhettük meg, aztán Renée Zellweger főszereplésével, 2001-ben elkészült az első kötet filmes adaptációja is, aminek forgatókönyvét maga az alapművek szerzője írta; csakúgy, mint a folytatásoknak.

Bridget Jones annak köszönheti a vonzerejét, azért lett ennyire népszerű, mert nagyon sokan tudtak vele azonosulni - főleg azok a 30-as, egyedülálló nők, akik önostorozó életmódot folytatnak, és mindenáron ki akarnak törni abból az aggszűz börtönből, ahová saját magukat zárták be. Az ő hősükként jelent meg közel 30 éve Bridget Jones, annak a mintájaként, hogy egy folyton bénázó, pofára eső, kiegyensúlyozatlanságot és reménytelenséget sugárzó lelki állapotban szenvedő, túlsúlyos embert is vonzónak találhat valaki. Hiszen az esetek többségében mit sugallnak a filmek? Hogy a túlsúlyos emberek mindenki számára taszítóak és mondjuk úgy, hogy szexuálisan használhatatlanok. A Bridget Jones ennek is egy görbe tükröt tartott.

Az első film óta eltelt 24 év, és most megérkezett a magyar mozikba is a negyedik rész, a Bridget Jones: Bolondulásig, ami a regények szerint a harmadik. Eredetileg ezt akarták megfilmesíteni már a 2016-os harmadik epizódban is, de aztán a stúdió úgy gondolta, hogy Fielding regénye túlságosan szomorú és drámai ahhoz képest, amit egy Bridget Jones-filmtől várnak a rajongók, így aztán egy teljesen új történetet kellett írni, ami tökéletesen beleillik a kánonba. Ez az új sztori viszont nem igen tetszett a Daniel-t játszó Hugh Grant-nek, emiatt ki is szállt a projektből. Így került bele  a történetbe Patrick Dempsey karaktere, aki nemcsak hogy nem kapott szerepet a negyedik filmben, de még csak meg sem említik őt.

Annak ellenére, hogy egy teljesen másik, könyvalap nélkül megírt történet, a Bridget Jones babát vár nem okozott csalódást, tökéletes folytatása volt az előző két filmnek, de azért mégis ott maradt az a szörnyű viszketést okozó tüske az írónőben és a szereplőkben, hogy csak meg kéne csinálni az utolsó részt.

9 év után el is készült a Bridget Jones: Bolondulásig, ami egy merőben más típusú film; míg az előző részeken könnyesre röhögtük magunkat, ezen inkább többet sírunk, mint nevetünk.

Sose láttunk még ennyire szomorú Bridget Jones-filmet. Ugyan a korábbi részekben is voltak komolyabb jelenetek, de ennyire mély drámával egyik történet sem volt felruházva. Ezek után valahol érhető, hogy a stúdió először miért nem akarta elkészíteni ezt a filmet, hiszen a legtöbben - akik nem olvasták a könyveket - azt várják egy Bridget Jones-tól, hogy szétröhögjék magukat rajta, hogy másfél-két órán keresztül frenetikus bénázásokkal, szexista és alpári humorbombákkal, illetve popsi poénokkal készítsék ki a rekeszizmaikat; ehhez képest a Bolondulásig csak mérsékelten játszadozik az agyunkkal, a szívünket viszont kíméletlen módon, cafatokra szedi.

A történet szerint Mark Darcy tragikus módon meghalt, a megözvegyült Bridget pedig egyedül neveli két közös gyereküket. Azonban a tragédia óta egyedülálló és boldogulni próbáló nő, némi baráti ösztönzés hatására újra randizni kezd, és megismerkedik egy 29 éves, jóképű férfival, aki az első pillanatban teljesen elcsavarja a fejét. Szárnyal a boldogságtól, úgy érzi, most már újra sínen van az élete, de aztán rá kell jönnie, hogy a gyermekeinek nagyobb szükségük van rá, mint neki a fiúzásra - főleg Billy-nek, akit nagyon megvisel az apja hiánya.

Ez a film természetesen ugyanolyan szórakoztató és vicces, mint a korábbi Bridget Jones-filmek, mégis azzal tud mindegyiknél több lenni, hogy a történet kapott egy bitangerős drámai szálat, aminek nyilván a fő sodratát Mark Darcy halála teszi ki, de emellett más jellegű tragédiák és változások is érik a kétgyermekes Bridget-et. Renée Zellweger továbbra is lubickol ebben a szerepben, de hozzá kell tenni, hogy most először tudott igazán sokoldalú lenni a karakter bőrében, most először tudta Bridget-ként is igazán megcsillogtatni színészi kvalitásait, és most először tudta megmutatni, hogy milyen sokrétű, érzelmi mélységei vannak ennek a figurának.

A Bridget Jones: Bolondulásig egy nagyon szórakoztató, de erős érzelmi hullámvasút, egyáltalán nem mérhető az előző részek mércéjével, mert ez a film valami teljesen másfajta élményt nyújt. Emiatt talán sokaknak nem is fog annyira tetszeni, mint a korábbi filmek.

Ez a film méltó lezárása az egész szériának, a végső fejezete egy olyan nő történetének, aki egész életében az útját és az igaz szerelmet kereste, és most végre révbe ért.  Az utolsó bejegyzés Bridget Jones naplójában.

A Bridget Jones: Bolondulásig február 13-ától a mozikban.