Polgárpukkasztásnak jó a Fekete pont, de filmnek csalódáskeltő

A Fekete pont nehéz körülmények között, egy sor akadályt leküzdve, állami támogatás nélkül, független filmként, a szakma összefogásával tudott elkészülni. Az alkotók kitartása példaértékű, hiszen mindannyian tudjuk, hogyan működik az NFI támogatási rendszere; hogy sokszor dilettánsoknak szavaznak meg többszáz millió vagy milliárd forintot azért, hogy csináljanak valamit, amire a kutya sem kíváncsi, miközben az igazán jó ötletek nem valósulhatnak meg, és az igazán tehetséges embereket nem engedik kibontakozni, nem engedik alkotni. Ilyenkor a kétségbeesett filmesek vagy feladják, vagy más megoldások felé fordulnak: keresnek néhány producert, akik összekanalazzák nekik a pénzt, vagy a közösségi finanszírozásban próbálnak szerencsét.

Szimler Bálint mind a két utat megjárta már. 2015-ben a Balaton Method című alkotása az első olyan egész estés film volt, ami közösségi finanszírozásból valósulhatott meg, míg első nagyjátékfilmje, a Fekete pont 19 producer hozzájárulásával készülhetett el. Az Amerikában felnőtt, majd Magyarországra visszaköltözött, Budapesten érettségizett filmrendező tényleg tudja, mennyire nehéz a hazai filmiparban érvényesülni, ennek ellenére minden követ megmozgatott annak érdekében, hogy tető alá hozza a Fekete pont-ot.

Ehhez nagyon sok szívességre, ingyen munkára, baráti kapcsolatra volt szüksége, amiből nem volt hiány. Korábbi SZFE-s osztálytársaival és filmes barátaival együtt mindössze 103 millió forintból csinálták meg ezt a közel kétórás alkotást. Emiatt a film miatt az Emmy-díjas operatőr, Rév Marcell is visszautasított egy csomó amerikai munkát, és hazajött Los Angeles-ből. Bárki megemelheti a kalapját a stábnak az összefogása és munkája előtt; még úgy is, hogy egyébként a Fekete pont, mint film egyáltalán nem működik jól.

A Fekete pont-ot tanítani kellene az iskolában, mint annak a példáját, hogyan ne csináljunk filmet. Szimler Bálintnak nagyon sok problémája van a magyar közoktatással, csakúgy, mint sok másik embernek ebben az országban. De attól, hogy egy filmesnek van egy erős ötlete egy közéletben élesen megosztó témáról, még nem jelenti azt, hogy bármit is csinál abban a témában, az nemhogy jó, hanem korszakalkotóan zseniális lesz. Pedig amikor bemutatták a mozikban, mindenki annyira ajnározta és ódákat zengett róla, hogy rögtön az a gondolatom támadt, hogy ha nem lenne független film, biztos ezt kellene nevezni az Oscar-díjra a Semmelweis helyett, mert ennek még esélye is lenne.

Ezt a véleményemet egyébként a film megtekintése után is fenntartom, tehát továbbra is úgy gondolom, hogy a Fekete pont legalább egy jelölésig elmenetelt volna az idei Oscaron a feldolgozott témája miatt, de ettől még nem lesz egy jó film.

A Fekete pont-tal az a legnagyobb probléma, hogy túlságosan egyoldalúan általánosít, az egész magyar közoktatásra, az ország összes intézményére és összes tanárára ugyanúgy rá akarja húzni azt a bizonyos lepedőt. Viszont nemcsak annak a néhány iskolának a működésével, illetve az ott dolgozó tanárokkal kapcsolatos személyes tapasztalataimra, hanem azoknak a pedagógusoknak, akik ugyancsak látták a filmet, véleményére hivatkozva mondhatom,

hogy a Fekete pont egy erősen túlzó, öncélú polgárpukkasztás.

Szimler Bálint rendezése nyugodtan tekinthető egyfajta portréfilmnek, amiben a saját életét, a saját tapasztalatait mutatja be egy saját magáról mintázott kisfiú karakter nézőpontjából. Az ötödik osztályba lépő Palkónak haza kell költöznie Berlinből, és egy magyar iskolai közösségbe kell hirtelen beilleszkednie, de ez nyilván nem megy olyan gyorsan és egyszerűen; főleg, ha Magyarországon egy házmester-kultúrában megragadt intézményi rendszer működik. Szimler Bálint talán hasonló korú lehetett, mint Palkó, amikor Amerikából hazaköltöztek, és talán neki sem ment olyan könnyen a beilleszkedés. Nem igen akart senkivel barátkozni, egyedül kijárt az iskola területén lófráló macskát etetni, felmászott a fákra, és ha kérdeztek tőle valamit a tanárok, akkor válaszra sem méltatta őket.

Nincs azzal baj, ha az ember a saját életéből merítve akar megközelíteni és feldolgozni egy mindenkit érintő, komoly témát, de ha már valaki a filmnyelv eszközeivel akarja ezt megtenni, akkor vegye a fáradtságot, és tegyen azért, hogy az valóban filmes legyen. Itt nem az a baj, hogy az alkotók a költséghatékonyság miatt nem használtak lámpákat a forgatáson, hanem minden tekintetben az elérhető fényekre hagyatkoztak; nem az a baj, hogy olyan filmre forgattak, amit annak idején az igényes amatőr filmesek mellett színházi előadások felvételére használtak, és ennek okán nem lett olyan részletgazdag – ellenben kissé szemcsés lett – a kép; nem az a baj, hogy kevés beállítással dolgoztak a jelenetek felvételein, ami miatt sokszor hosszú percekig ugyanazt az érdektelen, semmit sem mutató snitteket bámuljuk; sokkal nagyobb probléma az, hogy ennek a filmnek egyszerűen nincs története.

Szimler Bálint úgy gondolta, elegendő, ha egymás mellé pakol egy csomó random jelenetet, amivel bemutatja egy hétköznapi iskola működését, mivel úgyis csak annyi volt a célja ezzel a filmmel, hogy provokálja vele az embereket, és jól beintsen a magyar közoktatásnak. Sokszor emiatt lett inkább dokumentumfilmes jellege a Fekete pont-nak, mert egyszerűen hiányoznak belőle azok az alapvető elemek, amik játékfilmmé tesznek egy mozgóképes produkciót. Se egy kerek, mindent összefogó történet, se karakterek, ellenben rengeteg olyan alapvető filmnyelvi hiba van benne, ami elég sokat levon a film értékéből.

Értem én, hogy kis pénz, sok ingyen munka, de ne mondja már nekem senki, hogy a stábból senki se vette észre, hogy egy jeleneten belül ahány vágás, annyi hiba szorult a filmbe?

Mivel már elég régen volt a mozis bemutató, és most, hogy streamingre is felkerült, mindenki megnézte, aki akarta, szóval nyugodtan spoilerezhetek egy kicsit.

A menzás jelenetben Palkó egyik menüből sem kér, csupán két szelet kenyeret. Ahogy elfordul a pulttól és elmegy az asztalok között, jól látható, hogy a tálcáján csak a kenyér van. Mikor leül az osztálytársaihoz az asztalhoz, még mindig csak a kenyér van rajta, de a következő vágásnál már hirtelen egy mélytányér is rákerül. A harmadik vágásnál pedig szőrén-szálán eltűnik a tányér, viszont a helyére kerül egy üvegpohár, ami ugyancsak nem volt ott eredetileg. Az igazi röhej pedig csak ezután következett: jön az egyik tanár, és kérdőre vonja Palkót, hogy miért nem eszik rendesen menüt, hiszen a szülei biztos nem csak kenyérre fizették be. Szimler Bálint, aki maga írta a forgatókönyvet, a dialógusában kihangsúlyozza, hogy Palkó csak kenyeret eszik a menzán, mégsem vette észre a forgatáson, hogy az egyik felvételnél ott volt előtte egy tányér, aminek dramaturgiai okokból sem szabadna ott lennie; ráadásul később az utómunkánál, és a tesztvetítésen sem szúrta ki a szemét, hogy valami nem stimmel?!

De ha még csak ilyen jellegű hibák lennének a filmben. Sajnos a rendezőnek a magyar közoktatásra irányult, általánosító pocskondiázásai mellett sikerült egy olyan égbekiáltó hibát is vétenie az egyik jelenetben, ami miatt egyszerre szégyenkezhet a néhai irodalom-, és történelem tanára. Szimler Bálint szerint ugyanis Petőfi Sándor a Pilvax kávéházban írta a Nemzeti dalt, miközben a költő maga írta le a naplójában, hogy

„A Nemzeti dalt két nappal előbb, március 13-án írtam azon lakomára, melyet az ifjúság március 19-én akart adni, mely azonban az eddigi események következtében szükségtelenné válván, elmarad. Míg én az egyik asztalnál a Nemzeti dalt írtam, feleségem a másik asztalnál nemzeti fejkötőt varrt magának”.

A Fekete pont amellett, hogy elszomorítani és felháborítani akarja a nézőket azáltal, hogy felhívja a figyelmet a magyar iskolákban uralkodó problémákra, semmilyen célt nem szolgál, pedig ha egy gondosan megírt történet lett volna húzva e köré a váz köré, akkor egy minden szempontból kiemelkedő alkotás lehetett volna. De az a baj, hogy ez a film tényleg nem szól semmiről. Kicsoda Palkó, aki elvileg a főszereplő, és akinek a szemén keresztül rácsodálkozunk a magyar közoktatás hibáira? Miért költöztek haza? Miért nem akar beilleszkedni? Vagy miért olyan ellenséges minden pedagógus a kezdő tanárral? Miért rúgnak ki az egyik jelenetben azonnali hatállyal egy tanárt? Egy csomó kérdést feldob nekünk a film, de egyikre sem akar választ adni; viszont a kirúgott tanárhoz kapcsolódó jelenetben elvárja tőlünk a rendező, hogy sajnáljuk a pedagógust, mivel az egész jelenet úgy van megírva és megrendezve, mintha a film egyik legdrámaibb fordulata lenne.

Két jelenet volt a Fekete pont-ban, amit igazán értékelni tudtam. Az egyik, amikor a technika tanár a tankerületi képviselőnek mutatja, hogy honnan esett ki az ablaküveg, majd a nő nemtörődöm stílusban mondja, hogy erre a tankerület nem adhat csak úgy pénzt, meg kell pályázni. Ebben volt a kedvenc mondatom is, miszerint:

„Hát meg kell pályázni... ja”.

Ez a jelenet igen sokat mond el arról, hogy működnek itt a dolgok. A másik kiváló jelenet a szülői értekezlet volt, ami pedig azt prezentálta, amit kisgyermekes szülőként én is megtapasztaltam már hasonló szituációban, hogy a szülőknek soha, semmi nem felel meg.

Őszintén sajnálom, hogy Szimler Bálint nem akart az első nagyjátékfilmjébe ennél többet belerakni, nem akart egy erős történetet köríteni az erős témájához.

Ebben a formában a Fekete pont tényleg csak egy polgárpukkasztás lett, amit a merész témaválasztása miatt sokan túlértékelnek; pedig filmként nem nagyon értékelhető.