promotions.hu
Keresés
Menü megnyitás
Élet

A 27 éves nő azt hitte, a vállfájdalma sérülés következménye - a röntgenfelvétel lesújtó igazságot mutatott


A 27 éves nő azt hitte, a vállfájdalma sérülés következménye - a röntgenfelvétel lesújtó igazságot mutatott
Borítókép:  Depositphotos

A nő azért osztotta meg a történetét, hogy ezzel figyelmeztessen másokat arra: ne hagyják figyelmen kívül a jeleket.

Batoul Chreifi bal vállfájdalmát először „edzéssérülésnek” gondolta. Az oxfordi gyógyszerész „nagyon egészségesen” élt; csak időszakos fáradtság gyötörte. Amikor a fájdalom rontotta az alvását, háziorvosa morfiumot írt fel, de az első adag után éjszaka felébredt és elájult.

Akkor jöttem rá, hogy komoly baj van

- mondta.

A gyógyszert letette, de jöttek az éjszakai szívritmuszavarok, a szapora, mély légzés, majd a mellkasi „állandó nyomás”. Tavaly augusztusban a karja „megduzzadt és kékes színű lett. Nagyon nyugtalan voltam, mert kezdtem felfogni, hogy valami nincs rendben.” Két órával később bement a sürgősségire. A mellkasröntgen fehér elváltozást mutatott, majd CT következett.

Még mindig emlékszem, ahogy a főorvos azt mondta nekem: »Őszinte leszek magával, erős a gyanúnk, hogy ez limfóma«. A válaszom az volt, hogy »De hát nem lehet, mert a limfóma rák«, mintha ez képtelenség lenne. Teljes tagadásban voltam. Dühöt, sokkot és mély igazságtalanságérzetet éreztem

- mesélte a nő.

Nyolc napra kórházba került, mert a mellkasi daganat miatt folyadék gyűlt fel a szíve körül. Két hét múlva a biopszia és a PET-vizsgálat kimondta: negyedik stádiumú diffúz nagy B-sejtes limfóma.

A teljes diagnózis hallatán teljesen összetörtem. Összeomlottam a nővér irodájában. Csak sírtam némán, és percenként azt mondogattam: »Most nem tudom, mit tegyek«. Azon a napon annyira sokkos állapotban voltam, hogy alig tudtam szavakat formálni. Szinte lélektelen embernek éreztem magam

- mondta a nő.

Négy nappal később, szeptember elején elkezdődött a kemoterápia.

Mivel 27 éves voltam, a szervezetemet elég erősnek ítélték ahhoz, hogy háromhetente helyett kéthetente kapjam a kezelést, ami még megterhelőbbé tette a kúrát, mint amilyen amúgy is volt.

- magyarázta a hölgy.

Hányinger, hajhullás, elmaradt menstruáció és fertőzések miatt többszöri kórházi ápolás kísérte. A Lymphoma Action „Beszéljünk a limfómáról” kampányát támogató Batoul így mesélte:

Lelkileg éppoly nehéz volt a kezelés. Az élet olyan volt, mintha megállt volna. Lassan telt az idő, és körülöttem minden ment tovább, miközben én egy helyben álltam. Elvesztettem az identitásomat. Olyan volt, mintha kívülről nézném a saját életemet, anélkül, hogy bármilyen ráhatásom lett volna a történtekre.

November közepén befejezte a kemoterápiát. Bár még hivatalosan nem tünetmentes, a leletei biztatóak, újra edz, elkezdett társaságba menni, és új gyógyszerészeti képzésre jár.

Ha bármilyen üzenetet hátrahagyhatok másoknak, az ez lenne: soha ne hagyjátok figyelmen kívül a fájdalmat, ne tekintsétek természetesnek, és mindig kérjetek tanácsot egészségügyi szakemberektől. A legfontosabb pedig, hogy bűntudat nélkül helyezzétek magatokat az első helyre, és tegyetek meg mindent, ami segíti a gyógyulásotokat

- idézi a nő szavait a Daily Star.