promotions.hu
Keresés
Menü megnyitás
Élet

„Minden nap félelemben élek” - 10 évesen támadta meg a rejtélyes kór a lányt, azóta is retteg, hogy újra megbetegszik


„Minden nap félelemben élek” - 10 évesen támadta meg a rejtélyes kór a lányt, azóta is retteg, hogy újra megbetegszik
Borítókép:  Depositphotos

Eleinte sima vírusos megbetegedésnek hitték az állapotát.

Casey mindössze 10 éves volt, amikor az élete szinte egyik napról a másikra megváltozott. 2016 novemberében, amikor az iskoláslány először megbetegedett. Édesanyja kórházba vitte, ahol vírusos agyhártyagyulladást állapítottak meg nála, és antibiotikumokat kapott. Eleinte úgy tűnt, gyógyul.

Egy darabig minden rendben volt - egészen a következő év februárjáig, amikor élénk hallucinációim kezdődtek. Olyan volt, mintha kiléptem volna a saját testemből

- meséli a most 20 éves Casey.

Később elájult az angolóráján, elvesztette a járás, a beszéd és az evés képességét, és pszichózis alakult ki nála. Nem sokkal a 11. születésnapja után görcsrohamok jelentkeztek nála, ezért egy szakkórházba szállították. Ott anti-NMDAR enkefalitiszt diagnosztizáltak nála: ez az autoimmun agyvelőgyulladás ritka formája, amelyet az okoz, hogy az immunrendszer tévedésből megtámadja az agy receptorait.

Az Encephalitis International nevű szervezet a „FLAMES” mozaikszóval hívja fel a figyelmet a figyelmeztető jelekre: influenzaszerű tünetekre, eszméletvesztésre, akut fejfájásra, memóriaproblémákra, érzelmi vagy viselkedésbeli változásokra és görcsrohamokra.

Casey háromféle gyógyszeres kezelést kapott, és lassan gyógyulni kezdett, de lemaradt a középiskolába való átlépés időszakáról.

Szörnyű volt

- emlékszik vissza, majd így folytatta:

Egyetlen átmeneti rendezvényen sem tudtam részt venni. Senkim nem volt, és nem voltak barátaim, amikor visszamentem, miközben még lábadoztam. Nagyon elszigetelő volt.

Három évvel később, 2020 őszén az agyvelőgyulladása visszatért.

Az az alkalom sokkal rosszabb volt

- mondta, aztán hozzátette:

A COVID-lezárások közepén jártunk, és újra hallucinációim lettek. Odamentem a tanáromhoz, hogy valami nincs rendben - ez az utolsó nap, amire emlékszem az iskolából.

A járványügyi korlátozások miatt nem fogadhatott látogatókat a kórházban.

Idősebb voltam, és sokkal többre emlékeztem a betegségből, ezért a felépülés is rosszabbnak tűnt. Nem jöttem rendbe olyan jól, mint első alkalommal

- mesélte a nő.

A középiskolai vizsgáira visszatérve úgy érezte, mindenki továbblépett nélküle. 2023 januárjában újra kórházba került visszaesés gyanújával, de a vizsgálatok nem tudták ezt megerősíteni, amit „elkeserítőnek” nevezett.

Most állandóan feszültnek érzem magam. Úgy élem az életem, mintha bármikor újra megbetegedhetnék

- mondta.

Dr. Sophie N. M. Binks, az Oxfordi Egyetem klinikai oktatója és az Encephalitis International szakértője szerint Casey története azt mutatja, hogy a felépülés elérhető, de fontos tisztában lenni a visszaesések lehetőségével, mivel a tünetek eltérhetnek az első epizódtól. Hozzátette, hogy a kutatások már hatékonyabb kezelésekhez vezettek, de további vizsgálatok szükségesek.

Casey jelenleg tengerbiológiát és oceanográfiát tanul az egyetemen. Gyerekkorában orvos szeretett volna lenni, de a kórházi környezet miatt poszttraumás stressz szindróma (PTSD) alakult ki nála. Bár örömmel illeszkedett be az egyetemi életbe, változtatnia kellett az életmódján, és viccelődve megjegyzi, hogy télen „téli álmot kell aludnia”.

Minden nap félelemben élek, hogy újra kórházban kötök ki, és megint elölről kell kezdenem az életemet

- mondja, hozzáteszi, hogy az emberek nem mindig értik meg a betegség testi tüneteken túli, tartós hatásait.

Óriási hatással van a mentális egészségre és arra, ahogyan élnünk kell. Néha gyászolom azt a személyt, aki lehettem volna, ha soha nem betegszem meg

- idézi Casey szavait a People.