Őrületes szörnyeteget fogtak ki a sekély vízből, a fehér cápánál is borzasztóbb a lény

A vizek mélyén, legyen szó tengerekről vagy édesvízi folyókról, olyan különleges lények élnek, amelyek küllemükben, életmódjukban és képességeikben is messze eltérnek a szárazföldi élőlényektől. Ott laknak a félelmetes oroszlánhalak, a rejtőzködő ráják, ragadozó cápák és angolnák, de élnek közöttük olyan óriási alakok is, mint a csendes mélységekben kóborló óriás sügér‑féle fajok vagy az afrikai folyókban őshonos tigrishalak. Ezek az állatok alkalmazkodtak a környezetükhöz: különleges látóképesség, ultrahang‑rezgések érzékelése, nagy szívóerő, jelzőhangok vagy erős állkapocs segíti őket zsákmányszerzésben vagy védekezésben. A víz alatt sokszor furcsa fényviszonyok, áramlások, sötét hasadékok vagy zavaros víz nehezíti a mozgást és a tájékozódást ennek következtében a vízi ragadozók az evolúció által olyan képességeket fejlesztett ki, amelyeket a szárazföldi állatok nem ismernek.

Ezek közül az egyik legrémisztőbb a góliáthal, ami bizonyos esetekben egy fehér cápánál is veszélyesebb lehet.

A góliáthal szó hallatán többféle példány is eszünkbe juthat: tengeri környezetben a góliát sügér az egyik legismertebb óriási hal, míg édesvízi környezetben az afrikai góliát tigrishal él. A tengeri góliát sügér akár több száz kilogrammos súlyra nőhet és gyakran tengerfenéki sziklák, korallgyepek és elsüllyedt hajók környékén tartózkodik. Fő táplálékát kisebb halak, rákfélék és más gerinctelenek alkotják, a nagy szívóhatású nyelv és tátongó száj révén gyorsan beszippanthatja zsákmányát. Noha hatalmas, mozgása lassú és viszonylag békés természetű. Sok búvár találkozik vele anélkül, hogy bármilyen konfliktusba keverednének. Ugyanakkor a góliát sügér territóriuma környékén előfordulhat, hogy figyelmeztető jeleket ad: kinyitja a száját, morgó hangot ad ki, vagy gyors mozgásokat végez, ezek védekező jelzések lehetnek. Nem történt olyan dokumentált eset, mikor emberre támadt volna: noha egy ilyen hal megfelelő fizikai képességekkel rendelkezik a komoly sérülések okozására, a nyelőcső és emésztőrendszer nem alkalmas arra, hogy egy teljes emberi testet befogadjon.

Más a helyzet azonban az édesvízi góliáthallal: a góliát tigrishal igen komoly ragadozó hírében áll. Ez a faj a Kongó folyórendszerében él és akár 1,5 méteresre is megnőhet, testsúlya elérheti a több tíz kilogrammot is. 32 éles, fogazott, borotvaszerű foggal rendelkezik, amellyel képes egyetlen harapással mély sebet ejteni. Nagy látásélessége és érzékeny rezgésérzékelő rendszere lehetővé teszi számára, hogy zavaros, gyors folyású vizekben is észrevegye az áldozat legkisebb megmozduását is.

Időnként nagyobb ragadozókkal, például a krokodilokkal is összetűzésbe kerül: helyi beszámolók arról szólnak, hogy képes kisebb krokodilokat megtámadni, sőt emberekre is gond nélkül ráront. A szakértők szerint azonban a hal nem kifejezetten embervadászatra specializálódott: a végtagok, az ékszerek fénye, a hullámzás, tükröződés állítólag figyelemfelkeltő lehet számára, és így téves predátor­reflexet válthat ki.

Számos esetet tartanak számon, amikor a góliát tigrishal emberre támadt vagy sérülést okozott.

Jeremy Wade halszörny‑kutató például egy nő esetét említette, akinek a boka környékét megharapta a tigrishal. Szerencsére csak az ín sérült meg, ám a támadás maradandó mozgássérülést okozott. Helyi legendák szerint kongói falvakban olyan balesetekről beszélnek, amikor a hal kiugrott a vízből és a nyak területén harapott meg valakit, azonnali halált okozva. Egy másik falu története szerint egy fiatal lány ártatlanul állt a vízben, szikrázó övét fényessége miatt a hal támadásának célpontjává tette: a hal közelharapást ejtett testén.

A horgászoknak azonban hatalmas dicsőség, ha sikerül kifogniuk egyet, amihez egy nagyon erős bot, jó adag szerencse és több órás fárasztás szükséges:

_{Forrás: wikipedia, river-monster}