Botrány a nívós étteremben: hozzávágtak a vendéghez egy halom tálcát

A vendégnek mindig igaza van, tartja magát a mondás lassan évtizedek óta. Az új generáció viszont új trendeket is hozott magával, ez pedig különös összetűzésekhez vezet, főleg a vendéglátás területén. Egyre több étteremben, bárban és kávézóval szembe mernek menni ezzel az egyébként teljesen téves beidegződéssel, időnként ugyanis helyre kell tenni az embereket. Csak azért, mert fizetős szolgáltatásról van szó ,még nem veszi meg az emberek korlátlan idejét, méltóságát, emberségét.

Úgy tűnik, hogy régóta zavaros fogalom a nyitvatartási idő, mit is jelent ez?

Minden helyen más. A Tescoban például beszaladhatsz az éjféli zárás előtt 5 perccel egy sajtos kifliért, vagy egy tálca sörért, amennyiben a kasszásnál ezt kifizeted 23:59-ig, addig teljesen rendben van a tranzakció. De gondoljunk csak bele egy étterem, vagy bár esetében, ahol a rendeléstől még jó pár perc, akár fél óra is eltelik a kiszolgálásig, majd a vendégek fogyasztása is plusz idő.

A gyakorlatban ez úgy néz ki, hogyha te kinézted a kedvenc falatozódat, amely 21 óráig tart nyitva és te belépsz az ajtajukon 20:58-kor, akkor nyilván még beengednek, de megrendelheted-e még az ételt, amellyel még legalább plusz fél óra munkát adsz a személyzetnek?

Egyezik-e a nyitvatartási idő a zárással?

Határozottan nem. Nem életszerű belépni zárás előtt 2 perccel egy étterembe kikérni egy teljes menüt, hiszen az elkészítés és a fogyasztás ideje bőven túllógna a nyitvatartási időn. Tehát azzal, hogy egy adott ajtón bejutsz, még nem feltétlen jelenti, hogy a kasszában álló emberek kötelesek is kiszolgálni téged. Ebből kis hazánkban is volt már többször probléma, a legemlékezetesebb az volt, amikor (egyébként helytelen konfliktuskezelési módszerrel) egy gyorsétterem biztonsági őre egyszerűen megütötte az értetlenkedő vendéget.

Ez igazából egy igazi szürkezóna: az emberség és az üzletpolitika összeegyeztetése: reálisan kell értelmezni a nyitvatartási időt és olyan időpontban odamenni, amikor még kényelmesen, egyik fél számára sem terhesen van idő a rendelésre és az esetleges elfogyasztásra. Mert gondoljunk csak bele: ha még ki is szolgálnak, lehet-e úgy nyugodt szívvel enni, hogy akár 2-3 ember is arra vár, hogy végre kifáradjon a kedves, fizető, fogyasztó vendég?

Sajnos a fenti gondolatokat jó néhány vendég nem tette magáévá, akik olyan szinten borították ki a személyzetet a zárás előtti rendeléssel, hogy többen fizikai atrocitásba keveredtek: