Így hajszolták a hálószobai örömöket az ókoriak, ez bennünket is fejvakarásra késztet

Az ókori Pompeii városát a Vezúv kitörése pusztította el Krisztus után 79-ben. Ami a lakók számára valódi tragédiát jelentett, az számunkra igazi szerencse, hiszen így a vulkáni hamu által tökéletesen megőrzött épületek alapján pontos képet kaphatunk az akkori emberek életéről.

Nem voltak szentek, annyi bizonyos, amit az is bizonyít, hogy mindeddig 25 bordélyházat ástak ki Pompeiiben a régészek. Egy nagyjából 20–30 ezres településhez képest mindez talán soknak mondható, bár tény, hogy az átutazókra is gondolniuk kellett.

A mai Nápolyhoz közeli hajdani városban a prostitúció engedélyezett volt. Örömlánynak lenni nem jelentett nagy megtiszteltetést, de el sem dugták őket a közösség többi tagja elől. A Lupanarnak (magyarul farkasodúnak) nevezett bordélyokban a római férfiak szinte mindegyike rendszeres látogatást tett, ez ugyanolyan szolgáltatásnak számított, mint például a borbélyoké.

A helyiségeket gyertyafény tette meghitté, a falakat freskók borították, amelyek természetesen obszcén jeleneteket, egymással háló párokat ábrázoltak. Ezek egyfajta „étlapként” is szolgáltak, a vendégek róluk választhatták ki, hogy éppen milyen szolgáltatásra vágynak.

A régészek a festmények kiértékelése után arra a következtetésre jutottak, hogy Pompeiiben ötféle együttlétet kérhettek a férfiak: a hagyományos mód mellett a szájjal való örömszerzést, de a popsi is választható volt (passzív vagy aktív módon), illetve az, amikor ők okoztak kellemes perceket a hölgyeknek a szájuk segítségével.

A leletek közt csupán kőből készült ágyak maradtak fenn. Természetesen lehettek fából összeácsolt fekhelyek is, de azok a vulkánkitörés következtében elégtek. A bejáratokat nem ajtók zárták, hanem vastag függönyök.

A Lupanarban pajzán graffitiket is találtak a falakra vésve, ezeket az elégedett (vagy épp elégedetlen) vendégek hagyták maguk után, feltehetőleg a többiek okulására. A prostituáltak legtöbbje egyébként nem önszántából választotta ezt a foglalkozást, hanem (főleg görög) rabszolgaként kényszerítették rájuk.

A honorárium nagy része a bordélyok tulajdonosainak ment, a lányok csupán a megélhetésükhöz szükséges javakban részesültek. A vendégek és a gazdáik is gyakran kemény kézzel bántak velük, nekik pedig tilos volt ellenkezniük.

Pompeii híres örömtanyái így néztek ki két évezreddel ezelőtt: