Sírkövek várták a vendégeket a vacsorán, ez volt a római császár legkegyetlenebb leckéje

A római császárok uralkodásának sok titokzatos és kegyetlen története maradt fenn, amelyek gyakran a hatalom brutalitásáról és a kiszámíthatatlanságáról tanúskodnak. Az egyik legismertebb és legfélelmetesebb epizódot a római császár, Domitianus szolgáltatta, aki lakomát rendezett a legbefolyásosabb szenátorok számára, melynek szándékos célja volt, hogy teljes mértékben megfélemlítse vendégeit, hatalmat demonstráljon.

De mi történhetett egy ilyen vacsorán, ahol a vendégek jóízű étkezések közepette egyenesen a sírok között ücsörögtek?

A temetkezési vacsora: A sírkövek mint szimbolikus üzenet

Domitianus, aki a hatalmát gyakran brutális módon érvényesítette, egy különös vacsorára hívta meg a római elit tagjait.

A helyszín egy sötét étkezőterem volt, ahol a díszített ülőhelyek közvetlenül sírkövekkel voltak körülvéve. Minden egyes vendég neve rá volt vésve egy-egy sírkőre, mintha az asztaltársaság minden egyes tagjának sorsa megpecsételődött volna.

Az étkező ebben a szinte kísérteties környezetben mindent elmondott Domitianus szándékáról – arról a rítusról, amely a halál és az élet közötti határvonalat kétségbe vonva, azokat szinte párhuzamos síkokként, egy lépés távolságra helyezte egymástól. Ezzel az irányelvvel ismertette a hatalom abszolút uralmának üzenetét.

A vacsora étkezési kínálata szintén rendkívül szimbolikusnak számított. Az ételek egyszerű módon kerültek felszolgálásra és a halottaknak szánt áldozati étkekhez hasonlítottak – olyan fogásokhoz, amelyeket a rómaiak a temetkezési rituálék során tettek le az elhunytak sírjához. A tányérok, az ennivalókból áradó illatok és a nyomasztó terem atmoszférája mind hozzájárultak ahhoz a hangulathoz, hogy a vacsora inkább egy temetési szertartásra emlékeztessen, mintsem egy baráti, szövetségeseket összekötő találkozóra.

A császár titokzatos hallgatása

A vacsora folyamán Domitianus szokatlanul hallgatag volt. A vendégek közötti feszültség minden pillanatban fokozódott, eközben egy-egy szenátor azon spekulált, vajon miért vannak az elhunytak tisztelete céljából díszített ceremónia teremben.

Valóban csak egy vacsorát tartanak, vagy a császár valamilyen elvontabb üzenetet kíván közvetíteni? A szenátorok félelme egyre csak nőtt, hiszen sehol sem kaptak választ kérdéseikre. Csak az érzet maradt, hogy itt valami különös dolog zajlik.

Az egész vacsora a félelem köré épült, és senki sem tudta, mikor következik be a vég. A szenátorok arra számítottak, hogy a vacsora után valószínűleg egy-egy kivégzés fog következni – akár valós bűnök, akár képzelt vétségek miatt. De semmi nem történt. A császár csupán egy nyugodt étkezéssel zárta az eseményt, majd útjára engedte vendégeit.

A császár üzenete: A hatalom örök tulajdonosa

Domitianus a vacsorán félelemkeltése révén világossá tette, hogy mindenki élete – beleértve a legnagyobb hatalmú római vezetőket is – teljes mértékben az ő irányítása alatt áll.

"Az életetek az enyém, bármikor elvehetem" – ez volt a császár titkos üzenete, amelyet a vendégek kénytelenek voltak felfogni. Ezzel az eseménnyel Domitianus lényegében egy rejtett üzenet formájában állt személyes bosszút: azzal az intéssel növelte tekintélyét, hogy a római vezetők élete kiszámíthatatlan és sebezhető, hiszen a császár minden döntését a saját kezében tartja, csakis ő rendelkezhet a döntéseik felett.

A rejtélyes vacsora végül a római történelem egyik leghírhedtebb eseményévé vált, és hosszú időn keresztül szóbeszédek keringtek Domitianus kegyetlenségéről.

A történelem szilánkjai - A felsőfokú félelemkeltés nyomában

Bár Domitianus ezzel az eseménnyel valószínűleg a hatalmát próbálta erőteljes, sőt groteszk módon erősíteni és bizonyítani, mégis olyan szellemi értelemben vett hagyatékot hagyott maga után, amely egy egész korszakot megrendítve világított rá akkori hatalom torz, tekintélyt parancsoló természetére.

Az alábbi videóban Domitianus császárról szóló dokumentum memoárok kerülnek bemutatásra: