Valami ősit találtak Ukrajna alatt, akkora mint Magyarországon a Duna-Tisza köze

Miközben a mozikba éppen berobban a legújabb dinoszauruszos agymenés (Jurassic World: Újjászületés), mi pont most szeretnénk egy olyan aszteroidáról megemlékezni, amit vagy láttak az utolsó dinoszauruszok, vagy szinte csak elkerülték egymást. A tudósok szerint ugyanis szinte teljesen biztosra vehető, hogy a dinók kihalásáért elsősorban okolható égitest után csapódott a Földbe egy olyan kő, ami szintén komoly pusztítást okozott. Az viszont egyelőre vita tárgya, hogy a Boltis-krátert maga után hagyó aszteroida valamilyen rokonságban állt-e a Chicxulub-kráterért felelős jövevénnyel. Az biztos, hogy utóbbi volt nagyobb, globális hatású. Bár előbbi látogatását sem tennénk zsebre manapság.

Még tavalyi elmélet a Nadir-kráter, ami Afrika partjaihoz fekszik közel, és a tudósok egy része szerint ez tényleg a testvére lehet a Chicxulub-kráternek. A feltételezés szerint a világot 66 millió évvel ezelőtt megváltoztató aszteroida nem egyedül érkezett a földre, minimum egy nagyobbacska kísérője lehetett, ami az Atlanti-óceán másik felén csapódott be, és okozott szintén kellemetlen pillanatokat ugyanazon a napon.

A Nadirnál finomabb, de még így is jelentős pusztítást okozhatott a Boltis-kráterért felelős űrkőzet, amely a mai Ukrajna területén trafálta el a Földet.

A Kirovohradi területen, a Bovtiska nevű falu mellett lelhető fel a becsapódási kráter, pontosabban annak maradványa. Az egykori kráter mérete a becslések szerint 24 kilométer, az esemény feltételezett ideje a kémiai elemzések szerint  valamikot 65,17 millió és plusz-mínusz 640 ezer évvel ezelőtt történhetett. Azaz, szinte egy időben a dinoszauruszokat szinte egyből teljesen kiírtó K-T eseménnyel, amely a Mexikói-öbölben hagyta maga után a Chicxulux-krátert.

A Boltis kialakulásáért felelős meteorit a számítások és a talaj elemzések szerint körülbelül 25 ezer négyzetkilométeren borította be Ukrajna területét törmelékkel.

Csak szemléltetésképpen ez akkor rész, mint Magyarországon a Duna-Tisza köze. Az "üledék" réteg vastagsága porral, megolvadt kőzettel együtt akár az 1 métert is elérhette. A kráter peremének a mélysége pedig akár az 5-600 métert is elérhette. A kráter középpontjában, ahol magának az üstökösnek a magja "fekszik" darabokra hullva, törve, 500 méteres üledék türemkedik az ég felé. Mintegy örök nyughelyként, sírként eltemetve az égi látogatót. 

Magát a krátert, és az eseményt okozó meteoritot az 1960-as években fedezték fel, miközben fúrásokat végeztek kőolaj után kutatva a szovjet szakemberek. Így előbb találta meg ezt az emberiség, mint a testvérét, amit a nagy kihalási hullámért okolnak. Azt ugyanis csak a 70-es években detektálták, szintén fúrásokat végző tudósok. Akkor jöttek r, hogy a 160 kilométer átmérőjű becsapódási kráter valami pusztító jelenség hagyatéka lehetett. Becslések szerint a 10-15 kilométeres nagyságú kődarab éppen olyan szögben trafálta el a Földet, amely globálisan pusztító jellegű lehetett, és csak a legvédettebb helyeken élő, legkevésbé igényes élőlények maradtak életben a következő időkben. 

A dinoszauruszok utolsó napja: