Magyarország legnagyobb kincsét a pápa tartja magánál a Vatikánban

A magyar történelem egyik legérdekesebb és legkevésbé megbecsült eseménye történt 1857. áprilisában. Késő este egy kabai parasztgazda észlelte, amint egy aszteroida landol a közeli földek egyikén. Szilágyi Gábor másnap a szomszédaival indult az égi kődarab felkeresésére, és legnagyobb meglepetésére egy körülbelül 16x10 cím nagyságú „krumplit” talált. A helyiek kétkedve fogadták a rejtélyes tárgyat, ám a nagy haszon reményében megpróbáltak meggyőződni arról, hogy kellőképpen értékes lehet-e.

Az eredetileg négy kilogramm körüli meteoritot megbontották a kíváncsi helyiek, amennyire tudták, ám aranyat nem találtak benne. Ezáltal gyakorlatilag el is vesztették érdeklődésük tevékeny hányadát. Ekkor még nem tudták, hogy igenis az emberiség történelmének egyik legjelentősebb „űrszemetét” találták meg a majdani Hajdú-Bihar vármegye területén. 

A 19. század közepén bizony még nem száguldott az információ az esetről sem a sajtóban, sem a közbeszédben, ám a kabai hivatal végül eljuttatta a környék legnagyobb elméinek gyűjtőhelyére, a Debreceni Református Kollégiumba.

Az ekkor már szépen „megkopó” kondritos meteorit már csak alig három kilós volt, de még így is adott bőven vizsgálni valót a Magyar Tudományos Akadémia munkatársainak. Akik több, mint egy évvel a becsapódás után adtak először ki elemzést az égitestről.

Megállapították, hogy ez az első meteorit, amelyben tulajdonképpen az élet nyomát, ugyanis szerves anyagot mutattak a vizsgálatok.

Szenet tartalmaz 2 tömegszázalékban. A felfedezés jelentőségét a bécsi udvar is felismerte, így a császári akadémia, mint felsőbb hatalom természetesen azonnal magának követelte a követ. Ám a magyar hatóságok igyekeztek húzni az időt, valamint a Kollégium is teljesen elzárkózott attól, hogy a végül a tudományos katalógusokban szimplán csak „Kaba” névre keresztelt földöntúli tárgy elhagyja Debrecen városát.

Az 1867-es kiegyezést követően azonban már véget értek Bécs követelőzései, a császári és a magyar akadémiák egyenrangú felekké váltak a Monarchia évtizedei alatt. Így a birodalmon belül kissé a feledés homályába veszett a rendkívül értékes kőzet. Ugyanis korát 4 és fél milliárd évesnél is idősebb becsülik. Elméletek szerint már a naprendszerünk születésénél is ott lebegett az űr végtelenjében, erről tanúskodik vegyes összetétele, illetve ásványi kicsapódás a teljes felületén.

A 90-es években további darabokat vágtak le a kabai meteoritból, így a hivatalos álláspont szerint jelenleg körülbelül 2600 gramm a súlya.

Természetesen egy páncélszekrényben féltve őrzik, így a kollégium múzeumában csakis egy replika darab látható kiállítva. Kabán pedig a mai napig a faluból időközben várossá érett településen a becsapódás napjának évfordulóján megemlékezést és programokat tartanak.