A szlovákok olyan rendkívüli nevet használnak Magyarországra, mint senki más

Magyarország. Ez hazánk hivatalos neve. Ezt az elnevezést azonban csak alig több, mint egy évszázada birtokoljuk. Ugyanis hazánk a középkori fénykorában, a kereszténységünk datált kezdete óta Magyar Királyság volt. Az ország három részre szakadását követően pedig több száz esztendőre elvesztette önállóságát. Csak a 19. század második felére sikerült az egykor, minket felszabadító Habsburg Birodalomban egyenrangú taggá válni a németajkú állampolgárokkal. Az 1867-es kiegyezést követően jött létre az Osztrák-Magyar Monarchia.

A külpolitika és az uralkodó közös volt, ám a magyar belügyek csak ránk tartoztak. A pár évtizedig „éldegélő” Nagy-Magyarország nem egy hivatalosan létező autonóm tartomány volt, a Monarchiában végtére is a soros osztrák császárként magyar királlyá is felkent Habsburg uralkodott. Sajnos az első világháború a trónörökös ellen elkövetett szarajevói merénylet miatt hazánk is közvetlenül érintett volt, nem volt menekvésünk az vérontás elől.

1914-től az 1918-as összeomlásig és békekötésekig részesei voltunk közvetett és közvetlen módon is az első világháborúnak.

A világégést követően magunkra maradtunk a feldúlt és kifárasztott Európában, az egész kontinensen alig akadt, aki szívesen fogta volna a pártunkat. Lényegében nem maradt szövetségesünk, hiába is reménykedtek ebben a trianoni békediktátumok előtt az illetékesek. Sajnos, vagy sem, a trónfosztott Habsburgok sem maradtak velünk, illetve felettünk. A trónörökösök követeléseit az 1920-as évek első felére teljesen elnyomták, Ausztria pedig már nagyon nem kért a magyarokból.

Magunkra maradtunk, a korábban éppen általunk is megfélemlített, önállótlan nemzetállamokkal szemben.Körülöttünk a földből, a szinte semmiből születettek meg olyan országok, mint Csehszlovákia vagy Jugoszlávia. Még az állandóan oldalt váltó Románia is gyarapodásnak indult a mi kárunkra. Talán utóbbi volt a trianoni osztozkodás legnagyobb nyertese Erdély számos területen azonosítható gazdagságával. Csehszlovákia pedig történelmi lehetőséget kapott azzal, hogy bére önálló államként kezdhette meg közép-európai pályafutását.

Érdekesség, de a trianon előtti időszakban, a mai Szlovákia területe teljesen az egykori királyságunkhoz tartozott. Országunkat ekkoriban a szlovák nyelvet használók Uhorsko néven emlegették. És bizony, általában nem túl kedvező szövegkörnyezetben, hiszen mégiscsak jogaiktól megfosztott, elnyomott kisebbség voltak határainkon belül. Aztán a világháborút követően, ahogy mondtuk létrejött Magyarország, amit világszerte, angol nyelven Hungary elnevezéssel illettek. Ám a szlovákoknak volt saját, új nevük a királyát, államformáját, területét és népességét vesztő államunkra:

Maďarsko.

Az új nevet pedig nem csak a szlovákok, hanem a csehek is használják a mai napig, lévén a két szláv nép egészen 1993-ig közös államalakulatban éldegéltek a szocializmus sanyarú évtizedei alatt.

Ezt gondolják a szlovákok a magyarok honfoglalásáról:

Kép forrása: Adam Klein