Döbbenet a balatoni étteremben: nem kapott sót a vendég, mellé még meg is alázták

Attila és párja egy kellemes hétvégét töltöttek a Balatonnál. Nem csak a víz csillogását és az első nyári napsugarakat szeretik élvezni: kapcsolatukban fontos szerepet a gasztronómia, így egy ige különleges balatoni étterembe is beültek. Ami azonban ott fogadta őket, arra a legvadabb álmaikban sem számítottak. Attila levelét változtatás nélkül közöljük:

Kedves Promotions.hu! Kérem, hogy a panaszomat jelentessék meg a lapukban. Egészen elképzelhetetlennek tartom, hogy egy fizető vendéggel ilyen előfordulhat, ráadásul mindezt profizmusnak és vendégközpontúságnak álcázva. A barátnőm és én nagyon szeretünk utazni, de elég sokat is dolgozunk, így általában hétvégenként tudunk elszökni egy-két éjszakára. Ilyenkor viszont kimaxoljuk az élményt: a legjobb éttermekbe ülünk be, felfedezzük a helyi érdekességeket és különlegességeket.

Így akadtunk rá egy aprócska balatoni étteremre, ami nem is igazán hirdeti magát, olyannyira eldugott, hogy még értékelést sem tudtunk róla írni.

A (hely nevét jogi okokból nem jelentethetjük meg) kifejezetten különleges fogásokkal hirdeti magát. Szezonális élelmiszerekkel és prémium alapanyagokkal dolgozik, feszegeti a határokat, de eddig mi még nem hallottunk róla. Mikor egy-két ismerősünknek írtunk a helyről, akkor buzdítottak rá, hogy üljünk be, kihagyhatatlan élményben lesz részünk. Ez így is volt, csak nem a jó értelemben. Az elején még minden rendben volt. A belső design gyönyörű és első körben a kiszolgálással sem volt problémánk. Az átlapra ránézve láttuk, hogy egy drága étteremről van szó, de azonnal szemet szúrt az is, hogy mennyire különlegesek a receptek, így nem sajnáltuk rá a pénzt.

Én magam egy újragondolt steaket rendeltem, a barátnőm pedig egy homárkülönlegességet.

Az ételeket kihozták: fantasztikus illatuk volt, gyönyörűen nézett ki mind a két tál, ráadásul előételnek egy kis házi vajat és kovászos kenyeret is hoztak, ingyen. Az ilyen kedvességeket pedig szerintem minden vendég nagyon értékeli. Tehát nekifogtunk az étkezésnek, de én rögtön éreztem, hogy a húsom nem elég fűszeres, szerettem volna rá egy kis sót és borsot kérni. Jeleztem a pincérnek, hogy kérésem lenne, aki ekkor még nagyon készségesen odajött és kérdezte, hogy miben segíthet.

Én ekkor mondtam, hogy mit szeretnék: némi fűszert és sót. A pincér ekkor először meglepődött, majd a kedves stílus hamar kioktatóba ment át: eléggé flegma hangon közölte, hogy sajnos nem tud sem borsot, sem sót hozni, mivel náluk ezt nem szokták kérni.

Gyakorlatilag köpni-nyelni nem tudtam. Számtalan étteremben voltam már, a Balaton környékén is, láttam már mindent, kértem már panaszkönyvet is, de itt a szavam is elakadt.

Visszakérdeztem, hogy pontosan mi ennek az oka? A válaszra pedig nem voltam felkészülve: közölte, hogy náluk egy egy recept kifejlesztése hetekig tart és kizárt dolognak tartja, hogy só, vagy bármilyen fűszer kell az elkészült fogásokra, valamint ez sértő a séfre nézve és amúgy sem szokott itt senki ilyesmit kérni, mivel az az ételek tökéletesek.

Amiatt pedig ne a szakácsot büntessem, hogy nekem nincs rendben az ízlésem.

Azt hittem ez valami álom, de az őrület folytatódott: tényleg nem kaptam sót. A vitának végül a barátnőm vetett véget, aki nem bírja elviselni a konfrontációt, így végül úgy ettük meg az ételt, ahogy felszolgálták. A végén a több mint 40 ezerre rúgó számla mellé természetesen egy forint jattot sem adtam, ezért még egy megvető pillantást bezsebelhettem a sótlan étel mellé.

Rettenetesen csalódottan távoztam: én megértem, hogy a séfek, vagy szakácsok büszke emberek, de nem lehet mindenkinek a szájíze szerint sütni-főzni. Szerintem nem sértő az egy étteremre nézve ha a vendég utánsóz, vagy borsoz, ellenben az már baromira nem oké, ha egy ilyen alapvető kérést nem teljesítenek. Mérhetetlenül fel vagyok háborodva és magamra is baromi pipa vagyok, hogy a döbbenettől nem jutott eszembe panaszkönyvet kérni. Utólag meg már kellemetlen lenne visszamenni, de kicsit röhejesnek is érzem, hogy mit írnék bele:

Kérésemre megtagadták a sót a steak mellé. - Foglalkozna ezzel egyáltalán valaki? Mindenesetre ezentúl figyelni fogom, hogy van e az asztalokra helyezve só- és bors szóró, ami eddig eszemben sem volt, de mint mondják, a jó pap holtig tanul.