Ez volt valójában a civilizáció kezdete, neves antropológus mondta el mi az igazság

Számtalan tudós, kutató és régész dolgozik azon, hogy minél szélesebb képet és mély ismeretanyagokat szerezzünk arról, hogyan is éltek a korok hajnalán az elődeink. A tudásunk egyre szélesebb körű a témában: több ezer ásatás, lelet és barlangrajz segíti a kutatásokat, de a mai napig rengeteg a tisztázatlan kérdés. Ám nem csak az evolúció és a fizikai sajátosságok érdeklik a tudósokat: ugyanannyira fontos, hogyan éltek, milyen közösségi alapelvek szerint éltek, mivel táplálkoztak, milyen szokásaik és hitrendszerük volt.

Az antropológusok egyszerre foglalkoznak az emberek, társadalmi csoportok fizikai, nyelvi, vallási és pszichológiai jellemzőivel.

Vizsgálják az evolúciót, a kultúrát, a társadalmat is, ez az egyik legizgalmasabb, egyben legtöbb kihívást jelentő tudományág. Ennek egyik úttörő volt Margaret Mead, aki hatalmas név volt a szakmában.

Margaret Mead (1901-1978) az egyik legismertebb amerikai antropológus volt, aki úttörő munkáival radikálisan megváltoztatta azt, ahogyan a társadalmakat, a nemeket, a szexualitást és a kulturális normákat vizsgáljuk. Nem csupán tudományos eredményei miatt vált híressé, hanem azért is, mert képes volt a szakmát közelebb hozni a nagyközönséghez, könnyed stílusával, újító nézeteivel és karizmatikus fellépésével.

Legismertebb műve az 1928-ban megjelent Felnőtté válás Szamoába, amely egy fiatal lányokkal végzett terepkutatáson alapult a Csendes-óceán egyik apró szigetén. A könyv hatalmas szenzációt keltett: Mead arra a következtetésre jutott, hogy a nyugati társadalmakban megélt serdülőkori feszültségek nem egyetemes emberi tapasztalatok, hanem a kulturális környezet termékei. Úgy tapasztalta, hogy Szamoában a serdülés folyamata sokkal békésebb, kevésbé szorongásokkal teli folyamat volt, amit a nyugati világban a társadalmi elvárások és korlátok tesznek bonyolulttá. Ez az állítás azonnal megkérdőjelezte a nyugati nevelés és morál jótékony mivoltát és többen a kulturális relativizmus jelentőségét kezdték vizsgálni.

Egyik legnagyobb érdeme, hogy a kultúrát dinamikus, változó rendszerként kezelte. Munkáiban hangsúlyozta, hogy a társadalmi szerepek, különös tekintettel a nemi szerepekre, nem biológiailag meghatározottak, hanem kulturálisan tanult viselkedésformák. Ezt példázza egy 1935-ben megjelent könyve, amelyben három új-guineai törzs férfi és női szerepeit, feladatait hasonlította össze. Meglepő következtetésre jutott: megfigyelése alapján a nemi különbségek minden esetben máshogyan nyilvánulnak meg, sőt, néhány közösségben a férfiak nőiesen viselkedtek , míg a nők férfiasan. Ez forradalmasította a nemi szerepekről folytatott diskurzust, különösen a 20. század közepének merev társadalmi normái között, ám  legtöbb támadást is emiatt kapta pályatársaitól.

Margaret nemcsak tudományos körökben volt aktív, hanem a média és a politika világában is. A második világháború alatt az amerikai kormánynak dolgozott, kulturális elemzésekkel segítve a nemzetközi kapcsolatok megértését. Később az UNESCO és az ENSZ munkájában is részt vett. Ismeretterjesztő előadásai, rádió- és televíziószereplései révén fontos közéleti szereplővé vált, aki bátran vállalta véleményét a háborúról, a szexuális forradalomról, a környezetvédelmi kérdésekről és a nevelésről is.

Karrierje során számos kritikát is kapott, ám a modern antropológia többnyire elismeri Margaret Mead hozzájárulását a tudomány eme ágához.

Egy nagyon elgondolkoztató anekdota is fűződik Margaret Mead nevéhez, melyben egy hallgatója a civilizáció első jeléről kérdezi.

Egyszer egy diák megkérdezte Margaret Mead-et (a híres antropológust), hogy szerinte hol kezdődött a civilizáció. A diák olyan válaszokra számított, mint a kerék, az agyagcserép-töredékek, a horgok vagy más ősi eszközök. De Mead válasza meglepő volt:
„Egy barlangban, ahol egy meggyógyult és összeforrt combcsontot találtak” — válaszolta mosolyogva.
A kérdésre, hogy miért, ezt felelte:
Mert az állatvilágban, ha eltörik a lábad, meghalsz. Nem tudsz vadászni, nem tudsz elmenekülni a ragadozók elől — egyszerűen nem éled túl. De egy meggyógyult combcsont azt jelenti, hogy valaki ott maradt. Valaki segített. Valaki elég fontosnak tartott ahhoz, hogy megvédjen, etessen, és veled várjon. Valaki türelmes volt.
A civilizáció első jele nem egy találmány, drágáim — mondta nekik —, hanem az együttérzés és a türelem. A szív.

A csodálatos példabeszédnek is beillő eszmefuttatás minden jelenlévőt meghatott és a mai napig örök érvényű igazságot hordoz magában. Margaret Mead számtalan antropológiai és szociológiai kutatást végzett, melyeket publikált is. Egyetemeken a mai napig oktatják ezeket:

_{Forrás: Facebook, britannica.com, wikipedia}