Mélytengeri három méteres halszörny vetődött a partra, apokaliptikus jelnek tartják és ez idén már a harmadik

Óriási mélytengeri szörnyet találtak Kalifornia partjainál

Nyugtalanító hír járta be az internetet: idén november elején a kaliforniai Encinitas városában található Grandview Beach partján egy különleges tengeri lény, egy hatalmas szíjhal tetemére bukkantak. A Scripps Oceanográfiai Intézet doktorandusza, Alison Laferriere fedezte fel a mintegy 2,7–3 méter hosszú halat.

A szíjhal, a mélytengerek óriása, régóta lenyűgözi a tengermenti kultúrákat, joggal: ez a „heringek királyaként” is ismert, ritkán látható hal akár 11 méteresre is megnőhet.

A szíjhal, az apokalipszis hírnöke

Ősi legendák szerint a felszínre kerülése földrengések vagy szökőárak előjele, különösen Japánban, ahol például a 2011-es cunamival is összefüggésbe hozták. A tudósok ezt cáfolják, mondván, valószínűleg betegségek vagy áramlati zavarok okozhatják feltűnésüket. 

A most felfedezett példány azért is figyelemre méltó, mivel az elmúlt három hónapban ez már a harmadik ilyen hal, amely Kalifornia partjainál partra sodródott.

Augusztusban San Diegóban találtak egy több mint 3,7 méter hosszú példányt, szeptemberben pedig Huntington Beach partjainál bukkantak egy erősen lebomlott állapotú szalaghalra. Még döbbenetesebb lesz akkor, ha hozzátesszük, hogy 1901 óta mindössze 21 szalaghal partra vetődését dokumentálták Kaliforniában.

A szíjhal a világ leghosszabb csontos hala, hossza elérheti a 8 métert is, de találtak már 11 méteres példányt is. Ezek a mélytengeri élőlények általában 200–1000 méter mélységben élnek, ezért ritkán találkoznak velük emberek. Japán legendák szerint a szalaghalak megjelenése földrengések és cunamik előjele lehet. Egy 2019-es tanulmány azonban nem talált szignifikáns kapcsolatot a szalaghalak megjelenése és a szeizmikus aktivitás között.

Egy ritka alkalom, amikor sikerült élve elfogni egy példányt és akváriumba helyezni (a felvétel után nem sokkal elpuszult, a szalaghalak ugyanis csak akkor merészkednek a tenger felsőbb rétegeibe, ha már életciklusuk végén járnak)

A Scripps Oceanográfiai Intézet kutatói szerint a szíjhalak gyakoribb partra vetődése mögött minden bizonnyal az óceáni körülmények változásai állnak. Ben Frable, az intézet tengeri gerinces gyűjteményének vezetője elmondta, hogy az El Niño és La Niña ciklusok, valamint a közelmúltbeli vörös algavirágzás és a Santa Ana szelek is hozzájárulhattak a jelenséghez.