Rémisztő, szellem-szerű cápaszörnyet fogtak Albánia partjainál, a halászok nagyon megrémültek a fogás láttán

Egy ritka mélytengeri cápa fogása szenzációként járta be a világsajtót: az albán partok közelében kifogott, már-már szellemszerű fehér példány az első dokumentált eset, amikor az Oxynotus centrina (vagyis szögletes tüskéscápa) egy leucizmus nevű pigmentációs rendellenességben érintett példányát fogták ki.

A ritka pigmenthiányos állapot különlegessége abban áll, hogy az albinizmushoz hasonlóan az érintett egyed bőre világosabb, halványabb árnyalatot ölt, miközben az állat egyébként egészségesnek tűnik.

Egy különleges cápa, ami úgy néz ki, mint egy „sertés és egy cápa keresztezése”

A szögletes tüskéscápa meglehetősen szokatlan megjelenésű tengeri lény, amely sokak szerint inkább hasonlít egy gyerekrajzra, mint a klasszikus, "igazi" félelmetes cápákra. Rövid, zömök teste, széles szemei, rózsaszínes orra és feltűnően nagy orrnyílásai igazán egyedi karaktert kölcsönöznek neki: testét apró, fogszerű pikkelyek borítják, amelyek „bársonyos”, sima megjelenést adnak neki.

Ez a faj nagy területen elterjedt: az Atlanti-óceán keleti részétől, Norvégiától egészen Dél-Afrikáig, valamint a Földközi-tenger mély vizeiben egyaránt megtalálható.

Jellemzően 60 és 600 méter közötti mélységben él, ahol a sötét, szürkésbarna színe kiváló álcát nyújt számára. Nagy területen való elterjedtsége ellenére a szögletes tüskéscápa kritikusan veszélyeztetett faj, ami miatt megfigyelésük rendkívül ritka.

Egyedi pigmentzavar: leucizmus, nem albinizmus

A leucizmus nevű pigmentzavar – amely madarak, hüllők, halak és emlősök körében is előfordulhat – a bőr, tollazat vagy pikkelyek részleges színtelenségét okozza, miközben az állat szemeinek színe nem változik, míg az albinizmus ettől eltérően teljes melaninhiányt jelent, ami az állatot fehér vagy sárgás színűvé teszi, jellegzetes vörös vagy rózsaszín szemekkel.

A most felfedezett példány szokatlan, fehéres-szürke foltokkal tarkított, „szellemszerű” külseje ellenére életképes és egészséges volt, és a pigmentációs zavar nem akadályozta táplálkozásában vagy mozgásában.

Hogyan befolyásolja a pigmentzavar a cápák életét?

A pigmenthiányos állatok esetében gyakran feltételezik, hogy feltűnő színük csökkentheti túlélési esélyeiket: könnyebben észreveszik őket a ragadozók, és nehezebben ejthetnek el zsákmányt. Azonban a kutatást vezető Andrej Gajić, a Sharklab ADRIA igazgatója és National Geographic felfedező szerint az eddigi tapasztalatok ennek pont ellenkezőjét mutatják.

„Több egészséges felnőtt cápa esetét is dokumentáltuk már pigmentzavarral, ami arra utal, hogy ezek a rendellenességek nem befolyásolják számottevően az állatok táplálkozási képességeit, sem a ragadozók elkerülését, és nem akadályozzák a szaporodásban sem”

– mondta Gajić az IFLScience-nek.

A most kifogott cápa: 

forrás: iFLScience