Hogyan pihentessük éjszaka a karunkat? Érdemes megfogadni néhány tanácsot

Az ideális éjszakai alvási testhelyzet megtalálása nem a legegyszerűbb dolog. Talán a karok pozíciójának „beállítása” a legkényesebb művelet, hiszen alighanem ezt a testrészünket használjuk a legtöbbet a nap folyamán, így ez érdemli meg „legjobban” a pihenést.

Általánosságban elmondható, hogy a karunkat úgy pihentessük, hogy a könyök és a csukló ne feszüljön. Ha a hátunkon fekszünk, akkor tegyük magunk mellé a karunkat egyenesen, de csak lazán, ahogy a legkényelmesebb, ne törekedjünk a tökéletes párhuzamosok kialakítására, ez nem matematikaóra.

Az is jó megoldás, ha az oldalunkon fekszünk, ilyenkor nyugodtan a párnára helyezhetjük a karunkat, és ekkor már lehet enyhén, lazán behajlítva is. A fejünkre közben úgy gondoljunk, mint egy bowlinggolyóra, vagyis ne tegyük a tenyerünkbe vagy az alkarunkra, mert annak zsibbadás lesz a vége.

Manapság a reklámokban gyakran hallani a kéztő alagút-szindrómáról (Carpalis alagút-szindrómáról), amely az ujjak fájdalmával jár együtt, ezt pedig a csukló területén bekövetkező idegleszorítás okozza (a carpus szó magyarul csuklót jelent). Friss kutatások feltételezik, hogy van összefüggés a jelenség kialakulása és az alvási pozíció között.

Ha tehát ezt el akarjuk kerülni, illetve általánosságban is pihentetni szeretnénk éjszaka a karunkat, akkor érdemes néhány jó tanácsot megfogadni:

- a könyök az alvásra készülődve behajlítható, de 90 foknál ne nagyobb mértékben,

- tudatosan törekedjünk arra, hogy az ujjainkat ne szorítsuk ökölbe,

- akár egy kis párnát is tehetünk a tenyerünk alá, hogy vízszintesen tartsuk,

- oldalfekvésben szintén érdemes párnát fogni magunk előtt, ez a pozíció ugyanis csökkenti a könyök és a csukló feszülését,

- ha lehet, ne aludjunk a hasunkon, mert ez a testhelyzet szinte csábít arra, hogy a karunkat a fejünk vagy a testünk alá gyűrjük.

Ilyen a legjobb alvási pozíció: