Rosszul főzik a tésztát a legtöbben, ezért szaladnak fel rájuk váratlanul a kilók

Olaszország és Kína – kis túlzással – évszázadok óta vitázik azon, hogy a tészta kinek a találmánya. Tény, hogy az ázsiai államban már az 1-2. századból vannak írásos feljegyzések erről az egyszerű, de tápláló ételről, ám ők nem feltétlenül azt értik tészta alatt, amit mi, európaiak.

Bizonyos források szerint Kínában mintegy 1200 fajtája ismeretes, vagyis nemcsak búzalisztből készülhet, hanem rizsből, kukoricából, zabból, szójából, krumpliból, édesburgonyából – még felsorolni is lehetetlen a változatait.

Ezzel szemben az olasz „pasta” kifejezetten a „csizmaországiak” fejlesztése. Az eredeti alapanyaga a durumbúza, és náluk is nagyra értékelik, ha kézzel állítják elő. Fogyasztják főzve, levesben, míg a „pasta al forno” verzió egyfajta sütőben készült rakott tésztát takar.

Bár a tészta elkészítésénél nem lehet nagyot hibázni, egy Tom Hull nevű személyi edző mégis rámutatott arra, hogy a legtöbb ember rosszul kalkulál a főzéskor. Ez pedig váratlan súlygyarapodáshoz vezethet, sokan pedig nem értik, miért szaladtak fel rájuk a kilók, amikor mindent becsületesen kiporcióztak.

A probléma gyökere pofonegyszerűen meghatározható: ha mondjuk 75 grammot szeretnénk elfogyasztani a tésztából, mert ennyi van meghatározva az étrendünkben, akkor ezt ne a száraz, a csomagból éppen kivett tésztára vonatkoztassuk, hanem a megfőzött végtermékre.

75 gramm tészta megfőzve már 180 grammot nyom, hiszen jól megszívja magát vízzel. Ekkora mennyiség pedig valódi kalóriabomba, a szó szoros értelmében, ugyanis 600 kalóriát tartalmaz, amivel bőven átcsúszunk az engedélyezett mértéken 286 kalória), és már rövid időn belül tapasztalhatjuk is a testünkön a hatását.

Így készül az igazi bolognai, ha tényleg jót akarsz enni: