Ez volt az a tragédia, ahol Erzsébet királynő túl későn értette meg, mit vár tőle az ország

1966 október 21-én reggel gyerekek ültek a dél-walesi Aberfan Pantglas Junior School nevű iskolájának tantermeiben. Az őszi szünet előtti utolsó tanítási nap volt. Néány perccel kilenc óra után azonban a település fölötti hegyoldalon megindult a Merthyr Vale szénbányához tartozó 7-es számú meddőhányó. A vízzel átitatott bányászati hulladék hatalmas tömege lezúdult a hegyről, és házakat pusztított el, majd körülbelül 9 óra 15 perckor elérte az iskolát.

A British Geological Survey adatai szerint a földcsuszamlás 18 házat, a Pantglas Junior Schoolt és a szomszédos középiskola egy részét is elpusztította. Összesen 144 ember halt meg, közülük 116 gyermek. A gyermekáldozatok közül 109-en az általános iskolában vesztették életüket. A későbbi hivatalos vizsgálat nem egyszerű természeti katasztrófaként kezelte a történteket. Az Aberfan Disaster Tribunal egyértelmű következtetésre jutott: a katasztrófáért a National Coal Boardot terhelte a felelősség, és a tragédiát meg lehetett volna előzni.

Fülöp herceg már másnap elment Aberfanba, Erzsébet királynő azonban távol maradt

Miközben a mentőcsapatok és a helyiek a romokat kutatták át, a királyi család egyik tagja nagyon gyorsan megjelent a helyszínen. Fülöp herceg október 22-én, mindössze egy nappal a katasztrófa után járt Aberfanban. A Walesi Nemzeti Múzeum gyűjteményében olyan fénykép is fennmaradt, amely ezen a napon örökítette meg őt a településen.

A királynő azonban nem ment vele.

II. Erzsébet csak október 29-én, vagyis nyolc nappal a katasztrófa után érkezett meg Aberfanba. A dátumot korabeli fényképek és az Observer másnapi tudósítása is megerősíti. Ez különösen éles kontrasztot teremtett. Egy faluban 116 gyermek halt meg, férje már másnap a helyszínre utazott, Nagy-Britannia uralkodója azonban több mint egy hétig nem jelent meg személyesen. A döntés később Erzsébet uralkodásának egyik legtöbbet elemzett epizódjává vált.

A késlekedést azonban nem lehet egyszerűen azzal magyarázni, hogy Erzsébetet nem érdekelte volna a tragédia. A róla szóló későbbi beszámolók szerint a királynő attól tartott, hogy személyes megjelenése elvonja az embereket és a figyelmet a mentési munkálatokról, illetve a gyászoló családokról. Egy uralkodói látogatás ugyanis rendőri biztosítást, szervezést és jelentős személyzetet igényelt volna egy olyan településen, ahol minden erőforrásra szükség volt.

A királynő gyakorlati szempontból azt mérlegelte, milyen terhet jelentene a jelenléte. A közvélemény és a gyászoló családok szempontjából viszont egészen más volt a kérdés: egy ilyen tragédia után az uralkodó személyes jelenléte önmagában jelentett együttérzést. Erzsébet ezt később maga is felismerhette. Október 29-én Erzsébet végül Fülöp herceggel együtt megérkezett Aberfanba. Az Observer másnapi tudósítása szerint a királyi párt csendben fogadták. Nem volt ünneplés vagy éljenzés. A tudósító úgy jellemezte a látogatást, mint nem egyszerűen egy uralkodó, hanem egy anya látogatását.

A királynő végigjárta a katasztrófa sújtotta területet, találkozott mentőkkel, túlélőkkel és olyan családokkal, amelyek gyermekeket veszítettek. Ekkor történt a látogatás egyik legismertebb pillanata is. A hároméves Karen Jones egy kis virágcsokrot adott át a királynőnek. A csokorra tett üzeneten ez állt:

„Aberfan megmaradt gyermekeitől.”

Erzsébet ezt a néhány szót még ötven évvel később sem felejtette el.

2016-ban, a katasztrófa ötvenedik évfordulójára küldött hivatalos üzenetében maga idézte fel a csokrot és a hozzá tartozó feliratot. Azt is hangsúlyozta, hogy gondolatai továbbra is az áldozatokkal, túlélőkkel és családjaikkal vannak.

Lord Martin Charteris, aki hosszú éveken keresztül szolgálta Erzsébetet, és később a királynő magántitkára is lett, egy alkalommal arról beszélt, hibázott-e valaha komolyan az uralkodó. A válasza Aberfan volt.

„Ezt elrontotta, és tudja is.”