
Újabb művész tálalt ki a meg nem kapott Kossuth-díjról, nem Fábry Sándor az egyetlen
Olvass tovább...
Fábry Sándor ukrajnai látogatása olyan történeteket szült, amiken még most is nevetünk – vagy döbbenten hallgatunk.
Fábry Sándort nem kell bemutatni annak, aki akár egyszer is végignézett egy Showder Klub-felvételt, vagy csak fél füllel elkapta, ahogy irodalmi utalásokkal, klasszikus magyaros iróniával és gyilkos pontossággal szed szét társadalmi jelenségeket. De néha előhúz egy-egy történetet, amitől egyszerre érezzük magunkat egy stand-up esten és egy kicsit Kelet-Európában.
Ez történt akkor is, amikor egy 16 évvel ezelőtti felvételen arról mesélt, hogy pár napot Kijevben töltött. Egy hétvége alatt pedig sikerült úgy betekintenie a rendszer kulisszái mögé, mintha direkt vezették volna körbe a szocreál abszurdum múzeumában.
„Egy hétvégét töltöttem a festői Kijevben, és ismét alámerültem egy másik, de nagyon érdekes és forrongóban lévő kultúrkörben. Ott is ugyanaz van, mint nálunk, csak ők Moszkvába végeztek”
– kezdte Fábry, és ezzel a mondattal rögtön el is helyezte Ukrajnát a saját térképén. Nem földrajzilag, inkább lelkületben, a magyar valóság tükrében.
"Nálunk is megvan minden piciben. Ami a fekete gazdaságot illeti, nálunk laza 30 százalékról beszélek. Náluk ez ilyen 90 körül mozog." – magyarázta a tévés, a képet pedig tovább árnyalta a hivatalos szervek bemutatásával:
„A közlekedési rendőrök sztálini szeszéllyel pattannak elő, kisebb forgalmi dugókat és koccanásokat okozva. Ha dudálsz, utána félrehív.” De nem csak sima intézkedés következik – hanem egyfajta időutazás a Brezsnyev-korba, a titkos beszélgetések világába. „Van egy Brezsnyev-korból megmaradt elbeszélgető fülke. Hogy mi történik ott... Belátni nem lehet, füstüvegre már akkor is tellet.”
Fábry pár mondattal úgy szúrta oda a valóságnak, hogy egy egész ország hangulata villant fel mögötte, ahol a szabályok inkább eszközök, mint keretek, és nincs kapaszkodó. És ilyenkor a túlélés legfőbb stratégiája.
„Nem csoda tehát, hogy a lakosság a mának él.”
- vitte fel a hangsúlyt a tévés, a közönség pedig hangos nevetésben tört ki. Miközben a valóságon kacagtak: ez az egyetlen mondat talán jobban összefoglalja a valóságot, mint bármilyen kritika, ami akkor elhangzott.
Fábry története egyszerre szórakoztató és hidegrázós. A humor mögött ott van egy ország valósága, amit ő csak egy hétvége erejéig látott belülről – de épp elég volt, hogy megértse. És hogy nekünk is átadja.
Olvass tovább...