
Percenként 72 darabot adott el belőle a Lidl, mennyiségi korlátozást vezettek be rá
Olvass tovább...
Idén ezt már nem nyelik le magyarok
Napok óta tervezzük a családdal, hogy az idei húsvéti hosszú hétvégét Hollókőn töltjük. Régóta vágyunk arra, hogy élőben lássuk a híres locsolkodási szokásokat,amik végre igazán a népviseletbe öltözött falubelieket és a húsvéti forgatagot, ami a világörökségi helyszínhez méltóan egyedülálló élményt ígér. Két kisgyermekünk már izgatottan böngészi a képeket, meséinkből ismerik a palóc hagyományokat, mi pedig szerettük volna, ha ezt testközelből is megtapasztalhatják. Ám ahogy egyre többet olvastunk az ünnepi hétvége részleteiről, fokozatosan jött a kijózanodás: a falu látogatása húsvétkor meglepően komoly anyagi megterheléssel jár.
Olvass tovább...
Jöttek a számok Mint kiderült, már a belépés is fizetős: egy felnőtt 3.000, egy gyerek 2.000 forintért válthat jegyet. Négytagú családként ez már alapból 10.000 forint, mielőtt még bármire is költöttünk volna. És ehhez jön a parkolási díj, egy-egy kürtőskalács a gyerekeknek (1.500 Ft/db), valami meleg étel (pl. egy tál gulyás 2.800 Ft), plusz az elmaradhatatlan kézműves emléktárgyak. Mire egy család egy teljes napot eltölt Hollókőn, könnyen elkölt 20-25 ezer forintot, és ez még egy szerényebb költségvetésű forgatókönyv. Teljesen megértem, hogy a rendezvények szervezése nem olcsó, és a fellépők, árusok is ebből élnek, de elkeserítő, hogy egy hagyományőrző ünnepet is csak azok engedhetnek meg maguknak, akiknek ez belefér. Úgy érezzük, mintha egy faluba való belépésért kellene „fesztiválbérletet” váltani – pedig nem koncertre vagy vidámparkba készülnénk.
*Nagyon szerettük volna átadni gyermekeinknek az élményt, amit mi még gyerekkorunkban természetesnek vettünk: a locsolást, a népi játékokat, a kalácsillatot a levegőben. Most viszont komolyan gondolkodunk rajta, hogy megvariáljuk a tervet, mert a költségek aránytalanul magasnak tűnnek egy olyan eseményért, amelynek lényege épp a hagyomány nyitottsága és közösségi ereje lenne. Jó lenne, ha a szervezők elgondolkodnának valamilyen kedvezményes rendszer bevezetésén - például családi jegyen, vagy legalább részleges visszatérítésen a jegy árából a helyi vásárlások alkalmával. Amíg ilyen árakkal találkozunk, sajnos sokan inkább otthon maradnak – és ezzel nem csak egy program, hanem egy élő kultúra átörökítésének lehetősége is veszendőbe megy.