Magyar húsvéti csodán ámul a világ, senki nem hisz a szemének, ilyet még biztosan nem láttál

Elképesztő precizitásról árulkodik Markaz büszkesége, a húsvéti ünnepek alatt valódi kincsesbánya készül

A Mátra lábánál fekvő csendes magyar falu nem mindennapi mesteremberrel büszkélkedhet, amitől még a legtapasztaltabb utazók álla is leesik. Míg Magyarország falvaiban a locsolkodás és a főtt sonka körül forog az élet, Markazon egy 78 esztendős mester, László Gyula kezei között mindennap mérnöki precizitással folytatott munka folyik, a húsvéti ünnepek alatt.

A férfi a korábbi műszerész szakmájából tapasztalt végtelen türelmet és technikai tudását érvényesíti ahhoz, hogy évente több, mint 500 darab különleges, már szinte múzeumba illő alkotással zárja évi munkásságát.

Nála nem kényszer a munka, hanem tiszta szenvedély, bámulatos alapossággal alkotja ezeket a különleges húsvéti tárgyakat.

A tökéletes tojás kiválasztása csak egy a sok közül, az elkészítési folyamathoz forrasztóón, fertőtlenítés és gravírozás is társul

Az alkotási folyamat már a megfelelő alapanyag kiválasztásánál elkezdődik. A mesterember szerint a bolti tojás héja nem elég esztétikus a bélyegzők miatt, ezért inkább háztáji darabokkal dolgozik. A héjakat egy kiszuperált fogorvosi fúróval tisztítja meg, fertőtleníti, majd gyakran bonyolult mintákat gravíroz beléjük.

Alapos munkájáért sorban állnak a gyűjtők, darabjai eljutottak már Ausztráliába is, de a postai kézbesítést nem vállalja: aki látni akarja a csodát, annak el kell látogatnia Markaz környékére.

A legenda megelevenedik: a 78 éves férfi mesterségét kevesen ismerik, mégis múzeumba illő alapossággal dolgozik

De egészen pontosan honnan ered a nem mindennap hallott, különleges mesterség? A történet szerint egykor egy kovácsinasnak bizonyítania kellett rátermettségét mesterének. Ha a legény képes volt patkót rögzíteni a tojás hajszálvékony mészrétegére anélkül, hogy az elrepedne, akkor egyértelműen az élő lovakat is képes lett volna patkolni. Természetesen ez csak egy szóbeszéd, lehetséges, hogy a téli zord időjárás alatt a kovácsok a lovak patkóinak elkészítésének híján, unalmukban inkább a tojásokat kezdték hímezni, faragni.

A magyar falu, Markaz a Mátra hegység lábánál, Gyöngyöstől 14 km-re, a Verpeléten át Egerig vezető 2416-os út mentén fekszik.

Ebből a faluból származik a 78 éves László Gyula, aki forrasztóónból formál apró szegecseket és fémdíszeket, amiket hajszálvékony drótokkal rögzít a tojáshéjakra. A hihetetlen koncentrációt igénylő tojáspatkolás az a magyar művészet, amely előtt számos külföldi ország is kalapot emelt.

Ebben a videóban a gyergyószéki „Rézrontó” Tölgyesi Béla kalauzol el minket a tojáspatkolás rejtelmeihez, amely az 1800-as évek óta a magyar kovácsmesterek legnagyobb próbatételének számít. Megismerhetjük, hogyan válik a lópatkoláshoz hasonló precizitás, a fémhajlítás és a kitartó koncentráció egy 8-10 órás művészi folyamattá: