Rendkívüli amit állítanak a magyarok eredetéről, sosem hallott információk jöttek, óriási a felfordulás a tudományos világban

Nagy port kavartak azok a legújabb antropológiai vizsgálatok, amelyek szerint az ősi magyarok valódi háttere jóval összetettebb lehet, mint ahogyan azt sokáig hittük. A kutatások nemcsak a nyelvi kapcsolatokról szóló teóriákat érintik, hanem a teljes etnikai eredetünket is új alapokra helyezhetik, ami komoly érdeklődést váltott ki nemcsak a szakértők, hanem a nagyközönség körében is.

Ősi nyomok a keleti sztyeppéken

A legújabb antropológiai kutatások szerint az ősi magyarok egykori hazája Kelet Európa síkságain és az ázsiai sztyeppéken kereshető, egészen a Bajkál tó irányáig. A 24.hu szerint továbbra sem kérdőjelezik meg a finnugor nyelvi kapcsolat létét, ugyanakkor ez önmagában nem bizonyítja a magyarság etnikai származását.

A nyelvi és etnikai eredet ugyanis nem feltétlenül azonos, még akkor sem, ha a 20. század második felében sokan dogmaként kezelték.

A finnugor nyelvi rokonság miatt a hantikat és manysikat tekintették a magyarok közeli etnikai rokonainak, a Káma folyó környékét pedig az őshazának. Azonban ez a teória a legújabb természettudományos vizsgálatok fényében egyre bizonytalanabb alapokon áll. Zsolt Brennert, a Magyar Természettudományi Múzeum igazgatója szerint a több mint százéves elméletek sok ponton alátámasztást nyerhetnek a modern régészeti és archaeogenetikai eredmények által.

A Kárpát medencei honfoglalás kori sírokban talált csontok egy olyan különleges koponyatípust mutatnak, amelyet turanoidnak neveznek. Ez a típus szélesebb arcot, keskenyebb szemeket és kevert keleti sowie europid jellemzőket hordoz. Ezt a csoportot Alföldinek nevezik, amelyet nagy valószínűséggel sötét haj és sötét szemszín jellemzett. A kutatók szerint ez a népcsoport lehet a mai magyarok őse.

A turanoid koponyatípus földrajzi követése egészen az Aral tó északi részéig vezet, vagyis mai Kazahsztán területére.

Ezen a ponton különösen érdekessé válik, hogy a kazah történetírás szerint a magyarok és a kazahok azonos eredetű népcsoportok, és bár a magyar törzsek többsége nyugat felé vándorolt, egy részük ott maradt.

A középkori beszámolók új értelmet nyernek

Julianus barát utazása szintén külön helyet kap ezekben a vizsgálatokban. A 13. században ugyanis magyarul beszélő népcsoportokra bukkant a Kaukázus környékén, ami azt feltételezi, hogy bizonyos törzsek valóban ott éltek tovább.

Új bizonyítékok gyengítik a korábbi őshaza-elméleteket

Érdekes módon a Káma folyó mentén hiányoznak azok a régészeti és antropológiai leletek, amelyek a magyarok folyamatos jelenlétét igazolnák.

A hun–magyar rokonságról szóló középkori források pedig ugyan léteznek, de a kevés hiteles hun sír miatt ez a kapcsolat tudományosan továbbra sem vizsgálható meg mélyebben.

A kutatások összefoglalása alapján egyre több bizonyíték mutat arra, hogy a magyar törzsek hosszú időn át nomád életmódot folytattak, folyamatosan mozogtak a Kaukázus és a Káma folyó vidékei között. Ez azonban nem feltétlenül jelenti azt, hogy a Káma folyó térsége lett volna a központi területük, mint ahogyan azt sokáig hitték.

A nyelv nem minden, új irányba mutatnak a keleti eredet nyomai

A finnugor nyelvi kapcsolatot a szakértők továbbra sem cáfolják, de a nyelv és az etnikum kérdése külön utakat járhatott.

A vándorló törzsek nyelve folyamatosan változott, és nem kizárt, hogy a korabeli magyarok egyszerre több nyelven is beszéltek.

A kutatók szerint a történet legérdekesebb pontja éppen az, hogy a magyarság eredetének nyomai egyre inkább nem nyugatra, hanem sokkal inkább keletre vezetnek, egészen Kazahsztán területéig, ahol a legújabb bizonyítékok alapján a magyarok egy része talán soha nem is hagyta el az ősi vidéket.

Forrás: Dailynewshungary.com