Kettévágták Budapest leghíresebb utcáját, totálisan megváltozott a belváros látképe

 Budapest belvárosában rengeteg olyan utca van, amelynek minden kövét jól ismerjük, mégis akad köztük olyan, amely a mai napig rejtélyeket hordoz. Egy hely, ahol naponta ezrek fordulnak meg, turisták és helyiek egyaránt, mégis kevesen állnak meg egy pillanatra, hogy feltegyék a kérdést. Miért is nézhet ki kicsit másképp, mint a többi.

Egy utca, ahol a vásárok zajától a multikulturális forgatagig vezetett az út

Ez az utca a Blaha Lujza teret és a Teleki teret köti össze, közben érinti a II. János Pál pápa tér sarkát is. A józsefvárosi mindennapok egyik legforgalmasabb színtere, ahol a történelem rétegei szó szerint egymásra rakódtak. Ma is sokan úgy emlegetik, mint Magyarország egyik legmultikulturálisabb utcáját, ahol egymás mellett élnek különböző kultúrák, szokások, világok.

Pedig a története jóval régebbre nyúlik vissza, mint hinnénk. A 18. században még Keresztúri országútnak hívták, később Baromvásár utca, Sertéskereskedő utca és Hentes utca neveken is futott. Akkoriban egészen más világ volt itt, vásárok, kereskedők, állatok, nyüzsgő tömeg. A város terjeszkedésével aztán lakóövezetté vált, a 19. század végére sorra épültek fel azok a bérházak, amelyek ma is meghatározzák az utcaképet.

Az utca mindig is különleges keveréke volt a társadalmi rétegeknek. Kisiparosok, vidékről felköltözők, zsidó családok, svábok éltek egymás mellett. A Teleki tér a kiskereskedelem egyik központja lett, miközben a pesti nagypolgárság is megjelent bérházakkal, vendéglőkkel, illetve a mozik világával. A második világháború idején itt zajlott le az egyetlen magyar gettólázadás is, a Kis Varsóként emlegetett eseménysor.

A szocializmus időszakában az utca sokat veszített a fényéből, az épületek állapota romlott, a környék rossz híre országossá vált. A rendszerváltás után azonban újra formálódni kezdett az arculata. Megjelentek a kínai boltok, közel-keleti üzletek, afrikai vendéglátóhelyek, miközben a régi zsidó családok és cigány muzsikus dinasztiák is tovább éltek itt. Az utóbbi években pedig a belváros közelsége miatt új társasházak, kávézók és fiatal lakosok is megjelentek.

Egy utca, amit az irodalom is felfedezett

Ez a különleges világ számos írót, filmest és fotóst is megihletett. Mándy Iván, Bereményi Géza, Lábass Endre és Déri Miklós műveiben is visszatérő helyszín lett. A Népszínház utca hangulata egyszerre nyers és költői, zsúfolt és mégis sajátos rend szerint működő univerzum.

Sokan azonban nem is sejtik, hogy az utca mai formáját egy drámai döntés alakította ki. Az egykori Népszínház épülete a mai Blaha Lujza téren állt 1875 és 1965 között, a Nemzeti Színház otthonaként tudtuk számon.

Az épület azonban a kettes metró építése miatt 1965-ben felrobbantásra került. A színház eltűnésével nemcsak egy ikonikus épület veszett el, hanem az egész környék arculata is gyökeresen átalakult.

A furcsa részlet, amit mindenki lát, de kevesen értenek

A robbantás következménye egy egészen szokatlan városképi jelenséget eredményezett, amely a mai napig zavarba ejti az arra sétálókat. A Népszínház utca ugyanis nem az 1-es házszámmal kezdődik. A számozás a 4-essel indul, ami első ránézésre teljesen értelmezhetetlen. Ennek oka azonban az, hogy egykor maga a színház viselte a 2-es számot, a Corvin áruház volt az 1-es, a Sajtóház pedig a 3-as. Ezek azonban a tér kialakításával eltűntek, az utca pedig mintha szó szerint ketté lett volna vágva.

És a döbbenetes csavar csak itt válik igazán érthetővé. Nem útépítés, nem háborús rombolás, nem városrendezési tévedés változtatta meg végleg a belváros látképét ezen a ponton, hanem egyetlen épület lerombolása, amelynek nyomát ma is őrzi az a furcsa tény, hogy Budapest egyik leghíresebb utcájának házszámozása máig a 4-essel kezdődik.

Forrás: life.hu