.jpg?crop=1397,576,1,232&width=386)
200 éves levél fedi fel a Balaton mélyének iszonyatos titkát, már akkor tudták
Olvass tovább...
Egy fiatal magyar lány a föld alól forgatta elő a csodát, mindenki a csodájára jár Pannónia kincsének.
Csak az elmúlt években kezdtek el felerősödni azok a hangok, miszerint Pannónia jellegzetesebb és fontosabb része lehetett egykoron a Római Birodalomnak, mint azt gondolnánk. A Duna vonala elképesztő jelentőséggel bírhatott a birodalom határát tekintve. A kétezer évvel ezelőtti állapotában még jóval zabolátlanabb folyó igazi vadvíz lehetett akkoriban, és olyan védvonalat jelenthetett a római helyőrségek számára, amivel könnyedén megvédhették a provinciát. A Dunántúli oldal magas partvidékéről messzire be lehet látni és lőni a keleti oldal vidékét.
Olvass tovább...
A viszonylag könnyen és jól védhető Dunántúlra ezért sok száz évre bevették magukat a rómaiak, bár az pontosan nem ismert, hogy milyen jelentősége volt a hadászati célokon túl. Lévén még a kapcsolattartás sem volt egyszerű számukra a birodalmuk központjával, lévén az Alpok erősen elszeparálta őket Rómától, valamint hosszú volt az út dél felé, Dalmácián keresztül is, át az Adriai-tengeren, vagy akár még távolabb, a Jón-tengeren át, akár a görögök irányába.
Pannónia provincia szinte biztosan virágzott, elég megnézni azt, hogy egykori városaik, településeik olyan helyekre épültek, amelyek később akár a más, utánuk érkező népeknek, majd aztán a honfoglaló magyaroknak is kedvezőek voltak. Manapság több dunántúli nagyvárosunk, de akár kisebb települések is azzal büszkélkedhetnek, hogy területükön egykor a rómaiak létesítettek lakóközösséget vagy helyőrséget, óvva a birodalmuk keleti, északkeleti határait a barbároktól.
Olvass tovább...
Az egyik ilyen magyarországi római katonai település vagy polgárváros Brigetio volt, ami akár egész Pannónia egyik legszebbje is lehetett. Brigetio területe már időszámításunk előtt is lakott lehetett, de biztosan a rómaiak virágoztatták fel. A Vindobonát (ma Bécsként ismerjük) és Aquincumot összekötő limesút mellett fekszik az egykorvolt város maradványa, ami a mai napig rengeteg örömet okoz a felfedezésekre éhező régészek és segítőik számára. Ma Brigetio modern és magyar változata Szőny. A szőnyiek ma már hivatalosan Komáromban laknak, lévén a város 1977-ben bekebelezte a falut, és az így a részévé vált. Maga a római mementó viszont csakis Szőnyt érinti Brigetio révén.
Egy Zentai Laura névre hallgató egyetemista talált három darab bronz figurát a hivatalos ásatásuk során, bár csak kettő volt épnek tekinthető. A szakemberek becslése szerint akár kétezer évesnél is idősebbek lehetnek. Valamelyest apró, katona figurákra emlékeztetnek a rejtélyes alakocskák, mintha egyfajta „kistestvérei” lennének a kínai agyaghadseregnek. Azt is hozzátették, hogy valamilyen tárolóedény lábaiként funkcionálhatták a „kisemberek”.
Laura és egyetemista társai sikeréről a kemma.hu számolt be a minap, valamint a helyi ásatás hivatalos Facebook oldalán is lehet tájékozódni az eseményekről. A lány így nyilatkozott a bronzfigurák megtalálását követően:
„Először meg se fordult a fejemben, hogy valami különlegeset találtam. Csak kapargattam a földet, és egyszer csak láttam, hogy valami kéklik. Kiemeltem, és egy kis emberalak volt.”
Ásatás Brigetio egykori katonai fürdőjében: