Ha ezt a cikket elolvasod, a legnagyobb magyar helyesírási hibát soha nem követed el többet

Van egy szó a magyar nyelvben, amit látszólag mindenki ismer, mégis újra és újra elrontják. Nem csak a Facebook-kommentekben, nem csak a gyorsan megírt e-mailekben, hanem bizony cikkekben, álláshirdetésekben és sokszor még hivatalos levelekben is. Érthetetlennek tűnik, hogy egy ennyire gyakori kifejezés ennyire megossza az embereket – pedig a története és a hibázás oka meglepően logikus.

A hibát sokan észre sem veszik – vagy ha igen, akkor túl későn, már elküldve az üzenetet, már kiragasztva a plakátot, már lement a hirdetés a rádióban. Aztán jön a magyarázkodás, a "csak elírtam", vagy épp a megsértődés, mert valaki szóvá tette. Pedig nem mindegy.

Egy hibából lett jelenség

Az évek során az internetes közösségek újfajta játszóterévé vált a helyesírás. Egyfajta nyelvi gladiátorharccá, ahol minden vesszőhibát, téves toldalékolást vagy rosszul használt kifejezést vérrel írnak fel a kommentfalra. És bizonyos hibák kiemelkednek ebből az arénából – olyanok, amelyek újra és újra visszatérnek, mint egy rossz vicc.

Az egyik ilyen hiba annyira elterjedt, hogy még honlap is készült miatta. Egy olyan domain, amely nem magyaráz, nem okoskodik, nem oktat ki – csak megmutatja a választ. A címe egyszerű: muszaj.hu. Ha viszont valaki helytelenül írja be a szót a böngészőbe – például így: muszaly.hu –, akkor is ide fog megérkezni.

Mert bizony ez az a szó, ami a legnagyobb helyesírási buktatók egyike. A muszáj. Vagy ahogy sokan – tévesen – írják: muszály.

De miért ennyire nehéz ez?

A válasz nem a lustaságban vagy tudatlanságban rejlik. A legtöbben analógiák alapján gondolkodunk, és ha már létezik annyi -ály, -ély végű szó (mint az ispotály, hodály, estély, kedély), akkor miért ne lenne a muszály is ilyen? Teljesen logikusnak tűnik. Csakhogy itt jön a csavar – és ezzel együtt a magyarázat is, ami végre véget vethet a vitáknak.

A divany.hu szúrta ki, hogy a Hun-Ren Nyelvtudományi Kutatóközpont lexikológusai nemrégiben a közösségi médiában osztották meg a választ: a „muszáj” nem magyar eredetű szó. A német „es muß sein”, vagyis „kénytelen; mást nem lehet, mint” kifejezésből származik, ezért nem vonatkozik rá a magyar szóképzési logika. Nincs ly, nincs kivétel: csak a „muszáj” a helyes. Pontos j-vel.

Nyelv és érzelem

A történet azonban nem ér itt véget. A hibás írás nemcsak nyelvi kérdés – lelki, sőt fizikai következményei is lehetnek. A Magyar Tudományos Akadémia kutatásai szerint a nyelvtani hibák, főleg az ilyen visszatérők, tényleges stresszt, ingerültséget, sőt – komolyan – akár fizikai tüneteket is okozhatnak az érzékenyebbeknél. Nem csoda, hogy egyesek vérre menő vitákat folytatnak a kommentmezőben, ha valaki egy muszályt dob be a beszélgetésbe.

És ez csak egy a sok közül. A Hun-Ren más, hasonlóan meghonosodott idegen eredetű szót is említ: például a „vigéc” a német wie geht’s? – „hogy vagy?” – kifejezésből ered, míg a „berdó” a katonai wer då? – „ki van ott?” – kiáltásból származik.

Ha érdekel, honnan indult és hogyan változott a magyar nyelv évszázadokon át, ezt a videót imádni fogod: